Boldog Karácsonyt! - vol. 2

Hát gyerekek karácsony van, több szempontból is. Első és legkézenfekvőbb szempont: valóban karácsony napja van. Második: egy nap két bejegyzés. Lehet összecsaptam a karácsonyt a gyereknappal, höhöhö. :D
Szóval, íme a karácsony napi karácsonyom:
- reggel (hajnalban) 7:30kor arra keltem, hogy gyerekek rohangálnak. Arra még nem egészen jöttem rá, hogy alattam tették mindezt, vagy a szomszédban. A lényeg az, hogy szenvedtem, mert nagyon, nagyon álmos voltam.
- tíz óra után felmentem Skypera-na jó, előtte is már fent voltam- és elkezdtük az élő közvetítést. :) A művelet neve: Karácsony Otthonfalván -most találtam ki ezt a címet, igencsak látszik, tudom. :D A lényeg, hogy négy órán át a családommal voltam webkamerán keresztül, és nagyon jól éreztem magam. Köszönöm Nektek!!!! :)
- a következő esemény az Igazából szerelem volt, aminél meg kellett állapítanom, hogy a host kislány fullra úgy néz ki, mint Keira Knightley.
- Elkészültem, mert mégsem a nevemmel ellátott melegítőben kéne leállítani a karácsonyi vacsorára, ha egyszer felszólnak, hogy induljak. - Tünde volt az én drága emlékeztetőm! :D
- Tehát a vacsoráról pár szó: élveztem. Nagyon aranyosak voltak, a kislány csak beszélt és beszélt, tényleg mintha a nővére lennék vagy nagyon jó barátnője. Imádom őt! :) A kissrác reggel sírt -mint utóbb kiderült-, mert neki kevesebb ajándéka volt, mint a húgának. :D Aztán ami meglepetés volt, hogy az apuka kérdezgetett a legtöbbet, és majdnemhogy ő volt a legnyitottabb. Mondtam, hogy a csomagom nem ért haza, és közölte, hogy máskor tényleg szóljak neki, ha csomagot küldök haza. Volt ugyebár a bor-kérdés, ami nem volt kérdés. :D Vagyis kérdezte a pasi, hogy önthet-e nekem, majd hozzátette, hogy nem mondhatok nemet. :D Aztán a vacsora végeztével a kislány és a kissrác odaadta nekem az ajándékukat (közös) és kaptam egy ilyen körsálat és egy kesztyűt. Nagyon jól néznek ki, de most nem csináltam róla képet, majd meglátjátok később, úgy is. Szóval van három sálam, úgyhogy válogathatok kedvemre. :) A színe amúgy szürke-fekete, az árát is rajta hagyta a nő, és hát khm... Inkább le sem írom, mert majdnem rosszul lettem, hogy mennyit költött egy sálra és egy kesztyűre. Aztán felszaladtam és én is odaadtam nekik az ajándékaimat. A kisrác (focis könyv) felkiáltott örömében, nagyon örült neki. A kislány (receptkönyv) is nagyon boldog volt, de főként azért mert emlékeztem arra, hogy melyik képeslap tetszett neki a legjobban, és olyat kapott. :) A pasinak (fürdőbomba) is tetszett az ő ajándéka -azt hiszem. :D. A nőnek (levélnyitó/vágó) is tetszett az övé, és még meg is puszilt. Fura szitu volt, mert magához rántott (mellettem ült) én pedig beteges vok, és nem számítottam rá. Aztán segítettem elpakolgatni és eljöttem. Még a végén beszélgettünk picit a szokásokról, hogy itt hogy van és nálunk hogy van, és most tényleg nagyon, de nagyon aranyosak voltak. :)
Hát, csak gondoltam leírom, míg friss az élmény. :)
A holnapom már dolgos lesz, főleg de. mert segítenem kell sok mindent, pl. elpakolni, meg du. jönnek is vendégek, stb.
Ja amúgy apuka mondta, hogy engem is hívniuk kellett volna a templomba, mert hogy milyen szép volt. Hát utólag sokszor okos az ember. De nem is bánom, mert így legalább a családommal karácsonyozhattam. :)

Összességében, tetszik ez a karácsony, még ha nem is vagyok otthon. :)

Ő... na pá! :D
Rita

Boldog Karácsonyt!

Boldog Karácsonyt! :)
A szentestém meglepően jól telt. Azt hittem, hogy szörnyű lesz, de egyáltalán nem volt az. Családommal karácsonyoztam a következő módon:



A tegnapi napom fő eseményei a következők voltak:
- reggel lementem, megkérdeztem a nőtől, hogy kell-e reggel dolgoznom vagy sem (mert ugye szombatonként szoktam :S) Mondta, hogy csak a gyerekek szobáját kell megcsinálnom és segítsek neki eltörölgetni azokat az edényeket, poharakat, tányérokat, amit ő elmosogatott.
- délután csináltam egy kiadós tésztasalátát. Mivel véletlenül az egész zacskó tésztát beöntöttem a vízbe, ezért fele a kukában landolt. Na mindegy. :)
- Kislánnyal nekikezdtünk az ajándékának, azaz a csokiolvasztásnak. Sajna rakott bele tejet az elején, ezért nem olvadt meg, sőt. Szegény teljesen szomorú volt és vagy hatszázszor bocsánatot kért, hogy jaj hülye volt, hogy rakott bele tejet és ez az én ajándékom volt neki szülinapjára (csoki + szilikonos szíves forma), és hogy ne haragudjak, hogy nem sikerült. Annyira aranyos volt, ott nyugtattam, hogy ne hülyéskedjen már, így is úgy is megeszi a csokit, az a lényeg. :) Imádom őt! :)
- Feljöttem a szobámba és meglepit készítettem Verának (L) :D. Köszönöm még egyszer, Veraaaa!!! (Videót készített nekem, amely által én is részese lehettem a karácsonyi fényekben pompázó Fehérvárnak. (L) :) )
- aztán a családommal karácsonyoztam neten keresztül, majd kibontottam a csomagom. Köszönöm még egyszer!!!!! :) Sajna, amit én küldtem csomag, az nem érkezett meg. :( Ilyen az én szerencsém. :S
- majd a bátyámékkal és a nővéremmel is beszélgettem, ekkor már-már majdnem egy üveg bort elfogyasztottam, khm khm. :D Ez főként a nővéremmel folytatott társalgásban látszódott meg... :D
- ééééés végül megnéztem a Bridget Jonest. Kötelező karácsonyi darab nálam. :)

Hát így telt a Szentestém, és a mai napom számomra még kérdéses. A család meghívott vacsorára, majd arról is beszámolok a későbbiekben.

***
Pénteken Zitával elmentünk vásárolgatni, és megállított minket egy hapsi a szupermarketben és mondott pár szót magyarul. Aranyos volt. :)
Pénteken volt ugyebár a kislány szülinapja. Érdekesség, hogy a nőnek a szájából nem hangzott el az a mondat -semmilyen változata sem-, hogy Rita, volna-e kedved velünk ünnepelni a lányomat?. Miután visszaértem Zitával, akkor hallottam fentről, hogy lent éneklik a boldog szülinapot. Szerintem ez bunkóság volt, de hát mit várhatnék? Nem vagyok családtag. Értékelem, hogy vasárnapra meghívtak...
Viszont a takarítólány meglepett, mert ajándékkal készült. Olyan aranyos volt, mert olyanokat kaptam, amiket még együtt nézegettünk, és olyan rossz érzés hogy ő ilyen személyeset adott, én pedig eléggé általánosat. :( De megígértem neki, hogy főzni fogok neki tésztasalátát, mert ahogy elmondtam, nagyon kedvet kapott hozzá. :)

A család megy el 30-ától 3-áig. El sem hiszem!!! :) Tündével és a svéd lánnyal nagyot fogunk majd szilveszterezni, az biztos! :)

Ez most csak egy ilyen semmilyen bejegyzés lesz, lehet hogy majd még ma jön a Londonos is. :)
Boldog Karácsonyt még egyszer!

Rita

Megérkezett!!! :D

Megérkezett, megérkezett, megérkezett a csomag otthonróóóól! Köszönöm szééééépen!!! (L) (L) :) Még nem nyitottam ki, de tegnap azt ölelgettem. :D Becsületesen betartom a 24-ei bontást, hajaj de nehéz így! :D Persze pont akkor hozták, mikor nem voltam itt, szóval a postára vitték el. Tegnap megtaláltam a levelet a postaládában, gyorsan el is mentem érte. Hát a postás csávó elsütött egy viccet egy gyilkossal meg a hullával kapcsolatban, mert hogy olyan nehéz a csomag. Bizonyára látta a Bones 7. évad 4. részét (azt hiszem ez az a rész :D)... A lényeg, hogy ne egyetek alatta, mert nagyon rosszul lesztek - tapasztalat. Na de visszatérve a címre, köszönööööm!!!! (L) :)
Más is megérkezett ááááám! Hát én gyerekek úgy megfáztam, hogy csak na. Lehet nem volt jó ötlet fagyit enni a londoni éjszakában... :D Tegnap majdnem elment a hangom is, pedig nekem még sosem ment el a hangom! Na mindegy. Már jobban vagyok! :)
Most csak gyorsan megírtam ezt a szösszenetet annak örömére, hogy van internet, de megyek is ajándékokat csomagolni. :)
A londoni bejegyzés még várat magára, mint a havazás. Bocsánat! De a héten igyekszem vele előállni. Addig is:

3 hónap

Meglepetéééés!!! -nőknek szól! :D Na jó, nem iiiiiiis. :)
(A meglepetés az, hogy nem kell két hetet várni az újabb bejegyzésre. :D)

Hogy mik történtek velem a héten? Hát az érzelmeim és a gondolataim kb. mint egy hullámvasút, úgy ingadoznak. Valószínűleg azért, mert már tíz extra óránál tartok ezen a héten, és mikor megemlítettem a nőnek, hogy ugyan kapok-e érte akkor extra pénzt is, mondta hogy nem, de meglepődött a számon. Egészen jó fej volt -leszámítva, hogy nem ad extra pénzt-, mondta hogy majd karácsony után összeírja, hogy pontosan mit vár el, meg hogyan és kb. az időt is beosztja. Hát mondom jókor öcsém, konkrétan három hónapja vagyok itt, na mindegy, no comment. Ma egész normális volt és kész. Nem úgy, mint a hét többi napján, amikor a falnak tudtam volna menni tőle.
Hétfőn öt perc híján 10 órát dolgoztam. A szituáció igencsak érdekes volt, mert a nő azt üzente a fiával, hogy ne csináljak semmit se vacsorára, majd ő. Ez volt fél hatkor, ő pedig volt kegyes fél nyolckor betoppanni és kicsit mérges volt, amiért a srác evett müzlit, a lány pedig joghurtot. Hát mégis mit kellett volna tennem, ha egyszer hatig mindig megvacsoráznak és totál éhesek voltak?! Kész...
Kedden ment a sütigyártás. A kislány a szülinapi tortáján ügyködött a közreműködésemmel, míg én a kókuszgolyón (igen sok változtatással). Hát az a torta valami nagyon brutális lett! Nem sütöttünk semmit se, de tudjátok mit? A képek magukért beszélnek:

Kezdet:Itt már a "Te jó ég!" lebegett a szemem előtt. Mennyit kellett takarítani!! - na jó, nem is volt annyira nagyon vészes. :)

Ééééés a vég: (a H betű ragasztás alatt állt, azért nem szerepel a képen)

Szerdán volt a nyelvsuli. Az egyik lánytól - inkább nőtől- kapott mindenki képeslapot. Ő a nepáli, akit nehézkesen lehet megérteni, de hát tündéri az a nő, tényleg! :) Karácsonyoztunk, énekelgettünk, totál jó hangulat volt. De nem is ez a lényeg, hanem végre kiadtam magamból a dühöm egy részét. Ha jól emlékszem már jó párszor tettem említést a bolgár gyerekről. Közkedveltebb nevén: köcsög gyerek. Mi csak így hívjuk, mert tényleg az! Mindenki hozott valami sütit, édességet, csak ő nem. Hát no comment.
Szóóóóval a sztori:
A vezetésről volt szó, és hogy melyik országban mi a korhatár. Mi mondtuk a magyart és ő meg nézett, hogy nem, az nem lehet, ő biztos benne hogy nem annyi Magyarországon. Mély levegőt vettem, de még az sem segített, ezért elkezdtem vele vitatkozni, hogy hát persze, ő jobban tudja, mint a magyar állampolgár, aki ott élt esetemben több, mint 21 évet. De ő tovább mondogatta, hogy hát ő biztos benne, hogy nem annyi, fúúú annyira kiakadtam. A végén már csak ráhagytam, hogy igaza van, hisz ő a bolgárságával jobban vágja, mint mi magyarok, egyértelmű. A tanárnő is mondta már, hogy néha jobb lakatot tenni a szájunkra. A többiek is csak fogták a fejüket. Kiakasztó az a srác!!!! De van egy vicces történet is. Zita mesélte a lakótárainak, hogy van egy köcsög bolgár gyerek a suliban és a lakótársai rögtön levágták, hogy kiről van szó, mert velük dolgozott kemény 2 napot és nem bírták és ki is rúgták, és hogy tényleg köcsög.
Továbbá a szerdai napomon a kutya és a macska hányását is fel kellett takarítanom, meg porszívóznom kellett. Hihetetlen a nő, komolyan, olyan feladatokat oszt rám, hogy beszarás. Elmegy egy képkeret mellett és azonnal, hogy majd másnap takarítsam le. Mi van?! Nem takarítónő vagyok öcsém!
Csütörtökön itthon maradt és érdekes módon volt fűtés. Amikor nincs itthon meg lehet fagyni. No comment megint csak, de legalább nem fáztam. Hozzáteszem a karácsonyi vásárlást elintézte a konyhából...
Péntek, ami ma van :) feladtam a csomagot haza, és kb. a fele pénzbe került, mint amire számítottam. Szóval boldogság van. :)
Holnap pedig irány Londoooon!!!! :) Már alig várom!!!! :)

Ami pedig a három hónapot illeti nagyon gyorsan elment. Ha belegondolok érzem, hogy három hónap, de ha nem gondolok bele, akkor gyorsabbnak tűnik. Nagyon értelmes, tudom.
Még húsz hét és megyek haza egy kis érettségizésre. Csak úgy finoman. :D
Ha nagyon gonosz lennék, akkor holnap hajnalban letrappolnék jó hangosan, hogy megízleljék a saját mentalitásukat: szarjunk le mindenkit. Még meglátom, hogy mennyire leszek gonosz hangulatban, hahaha. Bár valószínűleg semennyire sem, hiszen alig fogom tudni kinyitni a szemeimet 5:30-kor. Mármint, amikor megyek le. Na azt a részét azért nem várom. :)

Kitartást mindenkinek és sok-sok puszi (azt már nem mindenkinek :D),
Rita

Ezzel a dallal búcsúzom mára és a hétre:

Ui.: Apuka kérdezte milyen napom volt, mondtam hogy feladtam a csomagot és olcsóbb volt, mint hittem. Erre mondta ha legközelebb adok fel valamit, akkor mondjam neki és ő a cégén keresztül olcsóbban tudja megoldani és segít. Tökre rendes! Hát mindjárt rám zúdítanak valamit, ma mindketten nagyon rendesek. :)

Két centriméter...

(Csütörtökön kezdtem neki ennek a bejegyzésnek…)

Sziasztok!

Sajnálom, hogy nem írtam előbb, de hát a szokásos...

Az angliai idő megérkezett Angliába. Eddig szerencsém volt, ki tudtam húzni gumicsizma nélkül, mert tényleg szép – értsd: esőmentes- időnk volt, de tegnap elérkezett az eső és a szél kombinációja. Eddig csak külön-külön volt leginkább jelen, és inkább a szél dominált, de ez így együtt komolyan mondom halálos. Az esernyőt kidobhatom az ablakon, vagy inkább a kukába, mert semmit sem ér. Nekem persze még nincsen sapkám, de nem ártana már beszerezni egyet. Valami hősugárzóval egyetemben. A házban nap közben a hőmérséklet majdhogynem mínuszba csap át. Na jó, csak nincsen fűtés. Éppen ezért imádkozom, hogy visszahívjanak valahova. (Magyarázat: beadtam pár helyre az önéletrajzom részmunkaidős állás reményébe.)

Ez a hetem egész jól telt, nem nagyon kellett melóznom, hogy őszinte legyek. A kislánynak fellépése van –színház- és egész héten a próbák, valamint előadások vannak. Aranyosak voltak, mert meghívtak engem is. Pénteken fogok menni a nővel és a kissráccal. Ja, ha már a nőnél tartunk múlt héten nagyon kikészített, és megváltoztattam a nevét őasszonyságára, de ezen a héten tűrhető, szóval maradjunk a nőnél.

Mivel ez a hetem egész jó, leszámítva az időt és az iskolából azt az idióta gyereket, akit szerintem az óra végén a csoport együtt akart megskalpolni vagy valami fájdalmas tortúra alá vetni, mesélek a múlt hetemről. A végén már csak nevetni tudtam…
Nos, kezdeném azzal, hogy szombaton (hú, még a novemberi szombaton) vettem egy ruhát tíz fontért. Egy zöldet, és egy gyönyörűt –mármint ez egy és ugyanaz. Már kinéztem a H&M-ben hetekkel ezelőtt, de nem szándékoztam rá 25 fontot költeni, szóval fel sem próbáltam. Erre szombaton Tündének hála, aki felvezetett az emeletre mit láttam? A leértékeltek között ezt a ruhát! :) Alig hittem a szememnek, és még jól is állt… Amúgy úgy volt, hogy akkor Tünde itt alszik, csak sajna még mindig beteg volt. :( Szóval nem használtuk ki a szombatot, hogy a gyerekek és az anyuka elmentek itthonról egész hétvégére.

Hétfőn nagyon, de nagyon mérges lettem az anyukára, mert olyan ellentmondásos volt, hogy csak na. Hétfő este már hulla fáradt voltam –a kissrác nem ment suliba, a lányért és a barátnőjéért nekem kellett elmennem, szélsebesen vacsit kreálnom a pizzából, ami penészes volt, tehát tésztát csináltam nekik-, mikor megkért hogy legyek oly kedves és rendezzem el a mosogató körül a dolgokat = ne legyen ott semmi. Betettem az edényeket a mosogatóba, de három nem fért el. mondtam neki, hogy majd holnap megcsinálom, mire ő közölte, hogy mossam el kézzel, mert utálja ha ott van valami. Egy-két órára még oké, de nem egész napra. Hát mondom rendben van, megcsinálom. Megcsináltam. Erre másnap mit látok? Vagy öt edény ott sorakozik, egy másik a tűzhelynél és abban rizs van. Őasszonysága megkért, hogy dobjam ki a rizst, de ne ide, hanem oda. Hát pf… ezt ő nem tudta volna megcsinálni mondjuk még tegnap este, mikor rájött, hogy nem kell neki?! –ha egyszer nem szereti, ha ott állnak dolgok? Na mindegy, no comment… Ez persze nem hangzik így olyan durvának, de ott akkor, mikor neked kell még kb. a wc-t is lehúzni utánuk egy kicsit sok tud lenni.

Azon a héten ilyen, és hasonló dolgok sokasága volt, szóval nagyon elegem volt már belőle. Aztán még megért, hogy a vendégszobát takarítsam ki, húzzam fel az ágyneműt, stb. Hát persze, mert takarítónő vagyok. A lényeg, hogy egy pillanatig komolyan úgy éreztem, hogy sérvet kapok az egyik takarótól, nem viccelek! :D Olyan nehéz!

Na de akkor térjünk ki a címre. Pénteken megcsináltam mindent, ami a dolgom volt, majd bementem városba találkozni az előző au-pairrel. Beintettem a nőnek –nem csúnyát, csak köszönést :D -, mert láttam h telefonál. Aztán megállított, mert hogy beszéde van velem. Na itt néztem, hogy mit csináltam rosszul, el akar küldeni? Aztán mondta, hogy a díszpárnákat mindig rosszul rakom a kanapéra (abban a szobában, amit senki sem használ kb.!), szóval megmutatja, hogy hogyan kéne. Az eredmény: két centivel arrébb kell raknom őket. Hát nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek… Szóval csak mosolyogtam és bólogattam, jól bevált mozdulat. Aztán jól kibeszéltem magamból a hetet, panaszáradataimat rázúdítottam az előző au-pairre. Jaj, pénteken történt még, hogy már előző éjszaka itt aludtak a barátaik –nekik csináltam meg a szobát, ágyat- és péntekre akkora, de akkora kupi volt a konyhában, hogy elmondani nem lehet. Én tényleg akkor majdnem kifordultam az ajtón, hogy nekem ez reggel hétkor nem megy. Egyszerűen elegem volt. Még mindig azon a pénteken babysitteltem –itt aludt kislány barátnője is, de nem volt semmi gond. A gyerekek általában nagyon kezelhetőek és aranyosak. :) Na és amit ki akartam hozni ebből, hogy az egyik barátjuk kb. többet beszélgetett velem csak úgy, mint őasszonysága azon a héten. Ha a nő hozzám szól, abban csak „Can I ask a favour?” van, valamint hogy mit csináljak másként… pf… Na mindegy.

Aztán szombaton Tündével elvoltunk, találkoztunk az orosz lánnyal is éééééés elmentünk bulizni. Nem volt nagy buli, de ennyi pont kellett. Aztán szombaton Tünde meglepett engem egy Tünde-váró-kalendáriummal! Bizony ám, mert a mostani hétvége lesz az utolsó és ő megy haza két hétre, ami egyben a halálom is lesz… Na jó, reméljük nem annyira. :) Mindenesetre köszönöööööm, Tünde, imádlak!!! :D „Mercy, hogy vagy nekem!” :D

Ééééééés gyerekek, dobpergés meg minden: 17-19 megyek Londonbaaa! :D De ez is egy érdekes sztori…Kérdeztem nőtől, hogy mehetek-e 17-19 Londonba, mire mondta, hogy 17-én ők (pasi és ő) mennek ki valahová este, de még megbeszéli a pasival. Nos, másfél héten át keresztül nem beszélték, míg én kérdezgettem őket, aztán a negyedik rákérdezésnél már mondta, hogy menjek 17-én majd megoldják. Hát mondom köszi szépen, akkor 17, tökéletes. :) Aztán a minap nem kérdezi, hogy most hétvégén mikor megyek pontosan. Mondom he?? 17-ére bólintottál rá. Totál nem volt képben… Mindegy, én tizenhetedikén megyek. Rettegj Kriszti, rettegj London! :D

(Innentől ma –hétfőn- írtam.)

Mint már az elején mondtam, igazán könnyű hetem volt. Az előadás A rút kiskacsa c. musical volt és valami eszméletlen jó volt. A szereplőgárda 21 év alatt volt, de annyira jó volt, hogy nagyon. Persze az is egy érdekes történet volt, mire én oda eljutottam. A nő írt péntek (dec. 9) du. egy sms-t, hogy készítsem össze a srác tenisz öltözékét, és hogy akadt egy kis probléma, ugyanis visszafelé már nem férek be a kocsiba, mert megígérte, hogy a lány barátnőjét és nővérét hazaviszi. Hát mondom oksa, elgyalogolok én, nem gond. Aztán később írt egy újabb sms-t, hogy változott a terv, nem kell a srác teniszcucca. Majd rá kb. fél órával felhívott, hogy még mindig akarok-e menni, mert akkor gyalogolnom kell oda, mert ő már nem jön haza. Hát jó, megbeszéltük, hogy 19:20-kor találkozunk. Én ott voltam már óra tízre, ők meg mikorra voltak ott? Ha nagyon interaktív lenne ez a blogosdi akkor hagynék egy kis hatásszünetet a lelkes válaszadóknak, de így megmondom: 19:40-kor estek be. Én persze nem tudtam felmenni, mert hát nem volt nálam a jegy. Gondoltam náluk van. Ahha, még azt is venni kellett. A lényeg, hogy éppen leültünk, mikor elkezdődött. A szünetnél aranyos volt a nő, mert kérdezte, hogy kérek-e valamit és nyugodtan mondjam, de én passzoltam. Visszafelé gyalog jöttem, de ő próbált marasztalni a kocsi egy kis és rejtett zugával kecsegtetve. Hát mondom kihagyom, de köszi. Aztán az utat majdnem végig telefonáltam, szóval nem is volt vészes azon kívül, hogy majd megfagytam.

Szombaton volt Tünde szülinapja. Azt hiszem kellő képen megünnepeltük. :) Na nem bulival, hanem elmentünk korcsolyázni. Eszméletlen jó volt, és nagyon ügyesek voltunk. Büszke vagyok rád, Tünde! :D Még életében nem korizott, és csak egy kört ment a palánk mellett. :) Én is csak egy felet, mert hát régen korcsolyáztam… Régen alatt nagyon-nagyon-nagyon régent értek. Mindig attól féltem, hogy elesek és valaki áthajt a kezemen és búcsút mondhatok az ujjaimnak. Na de hát kérem szépen el sem estünk! És az ujjaim is épségben megvannak, köszönik szépen. :)
Szombaton itt aludt a nő egyik barátnője, ahogy azt előre bejelentette. Noha csak én egy estét értettem ezalatt, még mindig itt tanyázik. Amivel nem is lenne probléma, még a közös fürdő sem az, de az már igen, hogy tapintatosságból erős hiányt szenved. Nézzünk szembe a tényekkel, az minden csak nem tapintatosság, ha 23 óra után elkezdi ereszteni a vizet a kádban, majd pancsikol benne (a fürdő a szobámból nyílik és az ajtó nem hangszigetelt), az ajtót ami az útjába kerül bevágja, ráadásul még hangosan trécselnek a kis folyosón, pont az ajtóm mellett a nővel. Hát köszönöm, jó éjszakát neked is, öcsém… Néha úgy szeretnék kiabálva, trappolva, ajtót csapkodva, fütyörészve, sikítozva, törtetve járni-kelni a házban éjszaka közepén, hogy vegyék észre már magukat.

Vasárnap egy svájci lánnyal volt találkozóm. Még szerencse, mert indulásom előtt öt perccel érdeklődött a nő, hogy meddig vagyok itthon. Hát őszinte sajnálattal –khm khm- kellett közölnöm, hogy még öt percig. Evelynnel –így hívják a svájci lányt- jártunk-keltünk York utcáin, csináltunk néhány képet is, amit mellékelek majd a bejegyzés végén. Jól éreztük magunkat. Azonban az estém borzalmas volt –leszámítva a nővéremmel való beszélgetést/táncolást/éneklést xD(Pop! Goes my heart (L):D:D:D). Este megint csak zajosak voltak, és nem tudtam elaludni… Rosszat is álmodtam, szóval minden tökéletes a hét kezdéséhez.

Garfield vagyok, utálom a hétfőket. Ráadásul ez egy nehezített hétfő, mert eldöntöttem, hogy víznapot tartok. Ami eddig bevált egy kis tejjel, teával és kávéval (szigorúan cukor nélkül!) fűszerezve. Hét órától délig folyamatosan robotoltam. A legjobb része az volt a napomnak, mikor a nő közölte hogy az a három növény áll a vízben (nagy cserépben vannak és még azon kívül egy másikban is és nem is nagyon ér le az aljáig…), és hogy legyek oly kedves kivenni a növényeket a díszcserépből és öntsem ki a vizet. Ahha, ez mind szép és jó míg a karom meg nem rándult… Persze a lábaim is fájnak a korizástól (kicsit szorosra csatoltam a korit). Tökéletes egy hét kezdete… Na de a lényeg, amiért panaszkodom –már megint-, vagy inkább csak nevetek az ellentmondáson, mert a nő a legelején úgy kezdte, hogy ezeknek nagyon sok vízre van szükségük. Hát én két decit ha öntök rájuk heti kétszer, szóval nem valami sokat, de most meg az a baj, hogy túl sok. De azért mosolygok és bólogatok, mert hát nincs mit tenni csak egy au-pair vagyok egy még jónak mondható családnál.
Az, hogy a hétfő és péntek délutánjaim szabadok megint csak nevetséges kijelentés volt tőle, mert már megint nekem kell elmennem a kislányért, aki ráadásul minden nap 3:30kor fog végezni, a normális 4:30-as végzés helyett. Már alig várom… A hétvége éltet!!! :)

Legyetek jók,

Rita

Tündével :)
(Ez a publikus fotó majdnemhogy egyedül az estéről, mert olyan hülyék voltunk, hogy már fáj. Vagy 70 képet csináltunk, hogy az ajtóban ülünk időzítőre tettük és hajrá... Természetesen hülyébbnél hülyébb fejeket vágva. Imádtam! :D)

A Tünde-váró-kalendáriumommal a háttérben. :)

És A ruha. :D

Szombat (dec. 10):
Kis áradás volt...

Vasárnap:
(Ha néhol hópehelynek kinéző cuccot látsz, az műhó. :) )

Harry Potter :PNem ismétlődött meg a Jég veled c. film egyik jelenete... :D

York Minster belseje. Hát a gépem nagyon ratyi, elnézést kérek a minőségért. Nagyon mérges vagyok, mert tényleg jobb gépre számítottam. Ehj...

Karácsonyi vásár és jómagam, az óriás

A vasútállomás: