It's time to say goodbye...

Sziasztok!

Nos, úgy alakult, hogy mégsem leszek au-pair idén, és szerintem már soha sem, de soha ne mondd, hogy soha, ezért szerényen beillesztettem a 'szerintem' szót.
Akadtak családok, de egyik sem volt az igazi, vagy csak én voltam túl válogatós, ki tudja.
Vasárnap volt két hónapja, hogy beálltam dolgozni, és egyre jobban megy, úgy gondolom, bár nem mondom azt, hogy nem fárasztó. Mindenesetre nem lehet egy lapon említeni az au-pairkedéssel, az biztos. Nem kezdek el minősíteni, egyszerűen csak más a kettő dolog. Nem utolsó sorban felüdülés nem a főnököddel élni, ugyanakkor... nem, nem minősítgetek.

Próbálom kihasználni a lehetőségeket, amik felmerültek, csak sokszor vagyok hulla fáradt, ami megnehezíti azt. Nem fogok elkezdeni panaszkodni, mert ennek nem most van itt a helye és ideje. Az élet nem fair, és baromira komplikált - gondolom ezzel nem mondok senkinek sem újat. :)
Igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, már amennyire erőm és energiám engedi.

Húúhaa, átmentem lelkizősbe picit. Fejrázás, észhez térés.



Nem tudom, hogy mi mást mondhatnék mindenkinek, aki olvas, és au-pairnek adja a fejét, hogy kitartást! Megéri végig csinálni. Nem tagadom, lesz sok (a lot) nehézség, de ha visszanézel rohadtul büszke leszel magadra, hogy "Igen, megcsináltam!". Egy új emberként jössz majd haza. Erősebb leszel, bátrabb és tapasztaltabb.
Deeee, hogy ne menjen el senkinek se a kedve az au-pairkedéstől, jelezném, hogy nem cserélném el egyetlen percét sem! Voltak jó pillanataim (legszebb, legönfeledtebb napomat Scarborough-ban töltöttem Tündével <3 :="" :p="" akikkel="" angol="" angolul="" az="" br="" el="" ellenkez="" emberekkel="" g="" ha="" hidd="" j="" ki="" kult="" l="" lkoztam="" m="" meg="" megismerkedtem="" megismertem="" megtanultam="" mentem="" nem="" olyan="" panasz="" r="" re="" s="" sz="" t="" tal="" val="" volna="" volt="">
Köszönöm mindenkinek, aki olvasott, támogatott, ösztönzött, stb. :) Vágjon bele mindenki, akinek megfordul a fejében a dolog, mert hihetetlen élmény. Nem lennék az az ember ma, ha nem mentem volna ki.

De azt hiszem, ez most a búcsú ideje. Ha majd au-pairkedésre adom a fejem, ígérem folytatni fogom a blogot! :)

Üdv,
Rita

Alakul a molekula?

Sziasztooook, sálálálá....

Na jó, hulla fáradt vagyok, ugyanis ma hat órát melóztam. Bizony, jól látjátok, immár beléptem kicsit több, mint két hete, a dolgozó nők népes táborába - éljen a feminizmus.
A lényeg, hogy egy kicsit lemondtam az au-pairségről, főként mert a spanyolok sorra utasítottak el (5 család +/- 1), ami azért nem túl kellemes, de hát ez van. Ennek kompenzálása képpen elmentem egy spanyol céghez dolgozni, hahaha. Na de a viccet félre téve, egészen addig nem gondolkoztam ezen a dolgon, míg be nem jelölt egy olasz család. (Hozzátenném, franciákkal még csak nem is tárgyaltam!)

Szóval Olaszország lenne ismét a befutó?
 
Végül is a család nagyon aranyosnak tűnik, jobban mondva az anyuka, mert csak vele leveleztem. Tudjátok, az a tipikus olasz indítás, mint h "Carissima", mintha én lennék a világon a legfontosabb ember számukra. Szimpi, na. Már-már el is felejtettem, hogy milyen egy olasz család. Angolék után nem túl nehéz...
Na de a lééényeg (és igen, tudom, hogy már másodszorra írom ezt ebben a bejegyzésben), hogy ők írtak rám, Rómához közel laknak, de elmennének nyaralni Finno.ba kb. másfél hónapra, gyerekek 7 és 9 évesek. Idilli, leszámítva a Finno.t, mert szívesebben maradnék Rómához közel. Na mindegy. 4 levélváltásunk volt, és azután eltűntek, aztán jött egy e-mail, hogy márpedig nekem új üzenetem van, noha sehol sem jelezte a rendszer. Éljen a számítástechnika! Ma végül rájuk írtam jobb passzomban, hogy halimizukőkóla, és most már nincs más hátra, mint várni. Nyámmi, a kedvenc részem - nem.

Rám írt azonban egy másik olasz család is, annak ellenére, hogy az EasyFind ezerhuszonnyolc százalék, hogy nem dobott ki, ugyanis ők USÁ-ból és UK-ből akartak au-pairt, és én 4 éves korig vittem le a korhatárt gyerek szempontból, és az ő kislányuk pedig 2,5 éves. Hiszti korszak kezdete. Eleinte engedtem a tenger hívó szavának, de ma találkoztam egy kedves ismerősömmel (ő is jártas a szakmában:D), és lebeszélt róla, amiért hálás vagyok, úgyhogy néhány perccel ezelőtt lepattintottam őket - csak úgy, szépen, finoman, nőiesen, of course.

Hát így állunk. Holnap megint meló, és még mindig várakozó állásponton vagyunk. Illetve én várok, ti meg rám, hahaha. Tééényleg fáradt vagyok már, jobb lesz nektek, ha megyek. :D

Jó éjszakát! :)

Új időszámítás

HaliHaliHali - BocsiBocsiBocsi!

Az évértékelő bejegyzés még mindig várat magára - a végtelenségig, amiért ne haragudjatok. Kint is lusta voltam, itthon pedig még jobban az vagyok.
Hogy mi történt velem azóta?
Hát kezdjük azzal, hogy nehezen találtam a helyemet, néha még be is depiztem (szégyen és gyalázat!), bár őszintén nem tudom, hogy más au-pairek hogy vannak ezzel a váltással. Nem a vasalás hiányzik (azóta nem is vasaltam, muhahahaha), hanem... nem tudom, de nehéz visszatalálni a mindennapi életbe, mindenesetre az azért sokat segített, hogy felvettek az egyetemre, és (a francba, mindjárt itt a vizsgaidőszak!!! :D) lekötöttem magam - többnyire, bár ha azt mondanám, nincs okom a panaszra az hazugság lenne. Mindenesetre itt nem panaszkodom emiatt, majd nem virtuális vállakon kisírom magam. :)

Szóóóóval a helyzet az, hogy ismét felregisztráltam az aupair-world.net-re. Bizony ááám. Úti cél: Franciaország, Spanyolország (természetesen nem beszélek sem franciául, sem pedig spanyolul (és a szél ijesztően nagy odakint, gondoltam megosztom, mint lényegi és témához szorosan (nem) kapcsolódó információt :D)), valamint Olaszország. Legalább olaszul beszélek valamennyire... :)

Hát azt hiszem, ennyi. Csak meg akartam osztani, hogy ismét belevágok. Azt hiszem. Aztán addig még bármi történhet...

A még mindig lusta Rita ;)