2013. május 3., péntek

Alakul a molekula?

Bejegyezte: Rita dátum: 22:21 0 megjegyzés
Sziasztooook, sálálálá....

Na jó, hulla fáradt vagyok, ugyanis ma hat órát melóztam. Bizony, jól látjátok, immár beléptem kicsit több, mint két hete, a dolgozó nők népes táborába - éljen a feminizmus.
A lényeg, hogy egy kicsit lemondtam az au-pairségről, főként mert a spanyolok sorra utasítottak el (5 család +/- 1), ami azért nem túl kellemes, de hát ez van. Ennek kompenzálása képpen elmentem egy spanyol céghez dolgozni, hahaha. Na de a viccet félre téve, egészen addig nem gondolkoztam ezen a dolgon, míg be nem jelölt egy olasz család. (Hozzátenném, franciákkal még csak nem is tárgyaltam!)

Szóval Olaszország lenne ismét a befutó?
 
Végül is a család nagyon aranyosnak tűnik, jobban mondva az anyuka, mert csak vele leveleztem. Tudjátok, az a tipikus olasz indítás, mint h "Carissima", mintha én lennék a világon a legfontosabb ember számukra. Szimpi, na. Már-már el is felejtettem, hogy milyen egy olasz család. Angolék után nem túl nehéz...
Na de a lééényeg (és igen, tudom, hogy már másodszorra írom ezt ebben a bejegyzésben), hogy ők írtak rám, Rómához közel laknak, de elmennének nyaralni Finno.ba kb. másfél hónapra, gyerekek 7 és 9 évesek. Idilli, leszámítva a Finno.t, mert szívesebben maradnék Rómához közel. Na mindegy. 4 levélváltásunk volt, és azután eltűntek, aztán jött egy e-mail, hogy márpedig nekem új üzenetem van, noha sehol sem jelezte a rendszer. Éljen a számítástechnika! Ma végül rájuk írtam jobb passzomban, hogy halimizukőkóla, és most már nincs más hátra, mint várni. Nyámmi, a kedvenc részem - nem.

Rám írt azonban egy másik olasz család is, annak ellenére, hogy az EasyFind ezerhuszonnyolc százalék, hogy nem dobott ki, ugyanis ők USÁ-ból és UK-ből akartak au-pairt, és én 4 éves korig vittem le a korhatárt gyerek szempontból, és az ő kislányuk pedig 2,5 éves. Hiszti korszak kezdete. Eleinte engedtem a tenger hívó szavának, de ma találkoztam egy kedves ismerősömmel (ő is jártas a szakmában:D), és lebeszélt róla, amiért hálás vagyok, úgyhogy néhány perccel ezelőtt lepattintottam őket - csak úgy, szépen, finoman, nőiesen, of course.

Hát így állunk. Holnap megint meló, és még mindig várakozó állásponton vagyunk. Illetve én várok, ti meg rám, hahaha. Tééényleg fáradt vagyok már, jobb lesz nektek, ha megyek. :D

Jó éjszakát! :)