2011. szeptember 27., kedd

Főzés, suli, ki is a főnök?

Bejegyezte: Rita dátum: 21:06 0 megjegyzés
Sziasztok!
Ez egy nagyon rövid bejegyzés lesz-terveim szerint.
Szóval, hogy mi is történt ma? Holnap megyek iskolába -ha minden igaz. Ma voltam megírni a tisztet (természetesen a sulit csak 15 perc keresgélés és teljesen más irányba menés után találtam meg, miután elmentem mellette párszor... na jó, csak egyszer, de engedjétek meg nekem a költői túlzásokat :D). A szintem a level 1 és level 2 között van. A level 2 a legmagasabb... Nem tudom, hogy a level 1 a haladó vagy középhaladó, mindenesetre remélem jó lesz. Szerdánként van az oktatás 9:45-15:15ig. Tömény, mi? Hát majd meglátjuk. A nő nagyon aranyos. :)
Még kérdéses, hogy fogok-e menni holnap, mert a cseh lánynak, aki takarítja a házat nem hiszem, hogy van kulcsa és elvileg csak én lennék itthon. Ráadásul holnap be kell fizetnem 175 fontot majd október végén 86ot vagy mennyit és november végén is. A kurzus 27 hetes, szóval májusig járnék.
Nem mellesleg ma rövidujjúban voltam!!! Nagyon szép idő van! Ja, és reggel futottam is a kutyával -akit most egy kicsit hanyagolok már, ami a szeretetet illeti. Annyi csokievés mellett, amit művelek muszáj sportolni! :D

Éééés megvolt az első veszekedés szerűségem a fiúval. A fürdés neki mindig nehéz szülés. Most lementem, hogy a húga végzett, most ő a soros. Jaj, de hogy most meccset néz és amúgy sincs neki szüksége rá. Mondom dehogynem, mindenkinek szüksége van és a világon bevett szokás a napi fürdés -hozzá is tettem, hogy kivéve a franciáknál, de az nem számít. :D Meg, hogy a házban mindenki napi rendszerességgel fürdik úgyhogy legyen olyan kedves és ígéje meg, hogy tíz perc múlva elmegy. Mondta, hogy yeah de ilyen vállrándításosan-flegmásan. Így néztem rá, hogy ez aztán hihető volt. Aztán mikor mondtam neki, hogy nem volt túl meggyőző akkor jaj h miért nem hiszek neki, és hogy két lehetőségem van, vagy később -gondi a meccs után- megy fürdeni, vagy pedig soha, ez ilyen egyszerű -de kb. így mondta. Na mondom a jó édes anyukáddal szórakozzál, van nekem egyéb lehetőségem is, mint például kikapcsolni a tv-t. De hogy őt ez nem érdekli. Hát engem sem nagyon érdekelt, mert kikapcsoltam. Aztán meg, hogy soha nem fog elmenni fürdeni és ezt én választottam, és hogy nem hiszek neki, stb. Sikerült vele megértetnem, hogy a viselkedés, amivel megígér valamit az igen sokat elárul arról, hogy betartja-e és, hogy azért kapcsoltam ki a tv-t, mert úgy viselkedett, mintha ő lenne a főnök, holott nagyon nem így van. És végül megegyeztünk, hogy tíz perc múlva megy fürdeni. Ami letelt már jó 5 perce, szóval megyek és beszélek vele...

Amúgy a kislánnyal főztünk/sütöttünk csokis-rizset, egész finom lett, de azért nem lesz a kedvencem. Aranyos volt, mert a kislány is mellém állt, és mondta a tesójának, hogy menjen el fürdeni -mert büdös lesz és nem lesznek barátai :D

Hú, most csak ennyi, majd holnap lehet jelentkezem a suli miatt -vagy nem.... :D
Amúgy holnap bepróbálkozom a hortobágyi húsos palacsintával.... Remélem finom lesz! :)
Jó éjt! :)

2011. szeptember 25., vasárnap

Szenvedésem hétvégéje...

Bejegyezte: Rita dátum: 18:00 2 megjegyzés

Sziasztok!

Ne haragudjatok, de most nincs kedvem az ekezetekkel bajlodni. Eppen a Tescobol megyek 'haza' es hosszu az ut, gondoltam elkezdem addig irni a tegnapi napomat. Hu nem konnyu menni irni es netalantan az utra is figyelni h ne csapjanak el. Erre az eso is elkezdett esni..nehez dontes volt, de elovettem az esernyomet. Hol is tartottam? Ja igen. Ha nem jelentkeznek 2 hetig, akkor elutottek...

Komolyra forditva a szot elallt az eso...

Na de a tegnapi napom olyan Ritasan telt. Aki ismer az tudja h ez nem feltetlenul pozitiv jelzo... Mmint nektek lehet vicces de nekem nem volt az. Na jo nektek sem tul vicces most az egyszer...

Itt aludt a kislanny bnoje aki te jo eg olyan jolnevelt es kedves! Azert fontos az ittalvas mert reggel ra is kellett 'vigyaznom'. Az anyuka avagy ahogy szoktam emlegetni 'a nő' mondta h nyugodtan keszulodjek kozben nem kell veluk lennem. Hat oke. Ahhoz kepest kaptam par feladatot. Mondta h 10ig kell a hazban lennem. De persze en megjosoltam az aldott nagy tehetsegemmel h ez kozel sem 10 ora lesz. Sejtesem, akarom mondani joslatom beigazolodott, ugyanis 10:27kor allitott be. En mondom ez volt a legkisebb problemam hiaba beszeltem meg Tundevel 10:30ra a talalkozot. Felmerulhet benned h ugyan mi lehet annal nagyobb problema h elkesek hozza teszem nem kicsit? *dobperges* a hanyas feltakaritasa... („itthonról“) A vendég kiscsaj hányt és természetesen csak én voltam itthon „felnőtt” azaz csak én tudtam feltakarítani. Egy élmény volt. Persze a nő meg a házban hagyta a telefonját, szóval elérni őt nem lehetett, remek…

A lényeg a lényeg, hogy fél11kor olyan gyorsan húztam el a csíkot, amilyen gyorsan csak tudtam. Tünde írt, hogy a Car boot sale-en van, ami tőlünk egy jó 15 percnyire van. Hogy mi is az a Car boot sale? Gyakorlatilag bolhapiac. Tökre szép dolgokat láttunk!
Utána siettünk a vonatállomáshoz, ahol egy félig német félig orosz csajjal találkoztunk, szóval egész nap angolul beszéltem. Nyilván az elején nem sokat, de azért belejöttem a végére szerintem. Ettünk Fish and Chipset, amit sosem fogok megismételni azt hiszem… :D Du. találkoztunk még az előző au-pairrel, Zuzanaval, aki szintén találkozott még két barátnőjével, szóval a végén már egész sokan lettünk. Volt egy olasz csaj is és őt alig értettük! Komolyan! Tünde finoman megkérdezte, hogy mégis mióta van Yorkban és a várt válasszal ellentétben, ami a két hét lett volna, másfél évet mondott. Konkrétan bántotta a fülemet az akcentusa, brutális volt! Aranyos lány nem arról van szó, csak azért eléggé durva h nem ragadt rá vmi normális kiejtés másfél év alatt.

Este babysittelés, ami nem volt nagy feladat, mert csak a kislányra kellett vigyáznom. Beültünk a tv elé és megnéztük az X Factort, azután pedig ágyba parancsoltam. :) Nem volt semmi gond egészen addig, míg a kutya el nem kezdett ugrálni az ajtónak, ami zörgött mint egy… hülyeleány :D és akkora zajt csapott!! Ugatott is végül, mondom ilyen nincs. Kiengedtem, de az sem volt jó neki, 30 percig bírta. És így ment ez végig, hol kint, hol bent. Írtam a nőnek egy sms-t, de semmi reagálás, mondom remek. Olyan éjfél fele jöttek meg és én akkor már kemény 2 órája szenvedtem a kutyával. Akkor már olyan fáradt voltam, hogy elbőgtem magam (persze az ágyban). Aztán persze megbeszéltük Tündével, hogy ír egy SMS-t 9 körül, ha bejön a városba. Nos, a T-Mobile volt kedves és hat óra körül megajándékozott egy SMS-sel, amire persze azt hittem, hogy Tünde az. Szenvedtem egy sort, nem nagyon tudtam visszaaludni, ezért néztem sorozatot, megint csak szenvedtem és végül elmentem a Tescoba. Ahol lefényképezhettem a nap képét, íme:


Most megint csak szenvedek, mert a net az olyan lassú, hogy elrepülhetnék haza, meg vissza, mire betölt egy 45 perces sorozat…

Húúú, tegnap láttam egy akkora pókot, mint a tenyerem. Nem túlzok, egy nagyon súlyosan elhízott kaszáspóknak hatott a lénye… :S

És az elmaradhatatlan zene, legyen most ez:


2011. szeptember 24., szombat

Néhány probléma...

Bejegyezte: Rita dátum: 9:02 0 megjegyzés
Tényleg nagyon sajnálom, hogy a bejegyzések nem olyan gyakoriak, de alig van erőm írni, bocsii!!! És minden tiszteletem azoké az au-paireké, akik elég rendszeresen írnak! :)

Ezt a bejegyzést is napok alatt írtam meg jelen esetben a telómon mikor volt 1-2 szabad percem, szóval ezek ilyen kis szösszenetek. :)

Csütörtök:
Hali!Most itt ülök és várom h a kiscsaj végezzen,gondoltam addig elkezdem leírni,ami ma történt, akarom mondani a napokban. Kezdek hozzászokni a dolgokhoz,belerázódni ha úgy tetszik. És márpedig tetszik de van egy két dolog ami nem annyira. Hogy mondjak egyet a 70 font a 25 óráért ami nem is annyira 25 óra. És a másik ami eléggé szíven ütött az a szombat délelőtti (9től 10ig) való házban maradás. (Ezt időközben megbeszéltem az anyukával, aki mondta hogy néha-néha meg lehet oldani, hogy más felügyel akkor a gyerekekre.) Vegyük például a tegnapi napot. Tündével beszéltük h el kéne menni szombaton a tengerhez. Mikor ezt mondtam az anyukának akkor mondta h 19.30tól babysittelnem kell. Ami nem is lenne nagy gond hiszen alapból visszaérnék addigra de a de.i miatt felesleges lenne elmenni a tengerhez. Nem azt mondom h nem,mert rendes volt, mert mondta h gondolkozik h kit lehetne beszervezni babysittelni de nem tudom. Aztán tegnap közölte h ma este nekem kell elaltatnom a gyerekeket. Aranyosak mind,tényleg de öcsém ez nem 70 fontért kellene!!!szóval kíváncsi vagyok az első fizetésemre....

Amúgy nem történt semmi extra, nem mentem sehová inkább pihentem.=)

Jaj, majdnem elfelejtettem, hogy ma volt az első veszekedés a gyerekek között, aminek én is részese lehettem. Igazán megtisztelő... De megoldottam *csíz* :D

Péntek:
Új nap,új reggel. Csak azt nem értem h nekem miért kell lent lennem 7re. Mármint vegyük a mai reggelt. Lent vagyok 7re, senki nincs lent. A gyerekeknek kellene reggelit csinálnom de a srác majdnem mindig müzlit eszik a csaj nutellás toastot amit megcsinál magának. Minek kellek ide reggel?! Azt értem, h mikor mindenki elmegy reggel csak a kiscsaj nem, akkor miért kell itt lennem, de a korábbinál fogalmam sincs.

Tervezem h talán ma bemegyek városba és kerítek vmi csokikészletet.:)Bár ma az idő nem túl szép,de legalább nem esik -még...
Be is mentem a városba, vettem sok-sok csokit és a végén el is kapott az eső, de lusta voltam elővenni az esernyőmet :P :D

Néhány kép még a városról:

Itt sétáltatom a kutyát, a lóversenypálya körül:



És az elmaradhatatlan zene -ami ha jól emlékszem elmaradt múltkor... :D :

2011. szeptember 20., kedd

Eleje...

Bejegyezte: Rita dátum: 13:35 0 megjegyzés


Sziasztok!

(Tegnap kezdtem el ezt megírni.)

Tegnap elmaradt a bejegyzés, és azt most meg szeretném ígérni, hogy nem lesz minden nap bejegyzés. Hát már most, a du. végén alig élek. Jól van, mondjuk bevállaltam a takarítást egy hónap próbaidő erejéig de öcsém, ez fárasztó. A lábam totál ki van az egész napos álldogálástól, a három emeletes lépcsőzésről nem is beszélve.

De a panaszkodást abbahagyva, kezdem is a tegnappal, illetve még az előttivel.

Tegnapelőtt ott hagytam abba, hogy nem is tudom pontosan. :) Szóval reggel lementem és csak a kislány volt ott. Próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de a válaszai a hatszázadik kérdésem után is az igen-nem-nem tudom-ra terjedtek ki. Ezt megelégelve feljöttem a szobámba, majd később bejött az anyuka és beszélgettünk erről-arról, de inkább csak a melóról. A nap gyorsan eltelt, tekintve hogy délután sokat aludtam.

Akkor a vasárnap:

Tudtommal tíz órakor, gyakorlatilag benéztem mert 10:30-kor találkoztam volna egy magyar au-pairrel, Tündével. De szerencsére már hamarabb ott volt. Jól megörültünk egymásnak és bevettük a várost. De beszéljenek helyettem a képek. :) Csak annyit hozzáfűznék, hogy nagyon jól éreztem magam, és sokat hülyültünk. Ezt bizonyíthatja, hogy a korlátra bilétát mondtam!!! És a szeretem a répát nyersen helyett szeretem a répát versenyt mondtam!! :D
Ja, a városban végignéztünk egy utcai művész showt és tökre jó volt. :)


Ez tééényleg nagyon magas volt! - hozzáteszem 'biléta' nélkül... :D





Ma pedig hm, sokat takarítottam, kb. ennyi volt a program. Tudom, ez nem valami sok, de több mint a semmi a mai napomról. :)

Holnapi programom elviszem kislányt suliba, csinálok egy kis könnyű takarítást –minden nap- és du. a lányért megyek, majd főzünk valamit. – ami a mai programom volt eddig, mert időközben ezt a Wordben írtam. Hát én nagyon fáradt vagyok de tényleg. Ehhez a könnyű takarításhoz is hozzá kell szoknom még…Lehet le is dőlök egy órácskára.

Bye! :)

Ui.: A net szörnyen lassú, ha nem is a takarítástól, akkor ettől fogok meghalni :D

U-Ui.: A képek nem adják vissza azt, am itt van. :(

2011. szeptember 17., szombat

New in York ;)

Bejegyezte: Rita dátum: 22:07 2 megjegyzés

Hú, hát megérkeztem. Nehezen, de megérkeztem. :) De kezdem az elején:

- A készülődés:
Öhm, nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat, de most eléggé azt tettem, tekintve, hogy a pakolás negyedét péntekre hagytam.
Beszereztem egy új mobilt is, de az is rém bonyodalmas volt. De a lényeg, hogy megvan. :)

- A reptér:
18:50-kor indult volna a gépem, és már öt órára kint voltunk. (Köszi, hogy kikísértetek! :) )De az öröm kb. addig tartott –már ha volt öröm egyáltalán :D -, amíg meg nem láttam a járatom mellett, hogy Várható idő: 20:55. Namármost én amiatt is izgultam, hogy elérem-e a 22:22-es vonatot, amire megvolt a jegyem, ha a 18:50-essel megyek, de hát így nyilván nem. Szóval marasd az imádkozás, hogy elérjem a 00:38-ast.

- A repülés:
A pilóta hangja nagyon jóó volt, de tényleg! :) Amúgy sima út volt (leszámítva a késést és hogy a lépcsőt sem igen akarták megtalálni), és mikor kinéztem az ablakon, nem is volt tériszonyom. :P Rágóztam ezerrel és a fülem nem is dugult be, éljen! De a landolás után annyira izgultam, hogy remegtem –feltehetően a hideg légkondi is belejátszott- és ollllllyan rosszul voltam, hogy azt hittem kidobom a taccsot. De erőt vettem magamon és I am a hero, szóval nem volt gond.

Ja és aki ismer, azoknak news: majdnem én voltam az utolsó, aki felszállt!! :O Vagyis a két buszból én szálltam fel legutoljára a gépre. Csak utánam még jöttek a késők.

- A vonat:
Hát mit mondjak, elértem. Még volt majdnem háromnegyed órám. A jegy miatt nagyon féltem, de kb. addig jutottam, hogy „Nos van ez a jegyem, és a gépem késett…” és rögtön elvette, szavamba vágott, hogy Oké, nem probléma áttesszük. Mondom de jó. Emiatt aggódtam.
Végül két magyarral utaztam a vonaton és kaptam naprakész infókat Yorkról és csak dicsérték. Aranyosak voltak nagyon. :)

- A „hazaút”:
Írta az anyuka, hogy hívjam fel az apukát 10 perccel Yorkba érkezésem előtt. Hát mondom pont tudni fogom, hogy mikor kell hívni… hát persze. De a magyarok mondták h mikor lesz ez a tíz perces határidő. :D A lényeg, hogy inkább írtam egy sms-t, de nem volt az apuka az állomáson, ezért felhívtam. Nem hallotta meg az SMS-t, ami nem is gond, mert a magyarok ott voltak velem. Beálltam a sorba vártam velük a taxit, hát nem betalál egy részeg srác? Ott áll a taxisorban bűzölögve beszél vmit, de senki sem érti. Aztán a magyar srác mondta neki, hogy menjen be elénk, erre ő úgy döntött, hogy gyalog megy. Hát jól van, fiam, menjél.

Szóval jött a apuka ilyen hatalmas kocsival –hatalmas alatt hatalmasat értek!- és „hazahozott”. Hát gyerekek, York egy gyönyörű hely! A házuk hát khm…. nem putri, a szobám pedig egy Jane Austen regényből lépett elő. Gyönyörű!

Tekintettel. Hogy 02:45-re értem Yorkba, csak az apukával találkoztam eddig. Most 08:08 van –Wordben írom- és olyan kilenc körül ráveszem magamat, hogy lemenjek, mert mégis csak.

- Ó, és az örök kérdés: Mi az, amit otthon hagytam?
Hát a papucsomat és a headsetet. Nem olyan vészes, lehetett volna rosszabb is… Reméljük más nem derül ki…

Ui.: Aki nem tudja, hát elmondom, hogy kérem szépen itt HIDEG van! A WC-ülőkén befagy a seggem!! :D De legalább olyan dunyhatakaróm van, amit sztem a Mount Everestre visznek magukkal az emberek.

(Ezt tegnap és ma reggel írtam, a mai napomat majd holnap töltöm fel nagy valószínűséggel. És most irány Pocahontast nézni! :) )

És végezetül az ébresztőmmel búcsúzom:) :