2011. november 24., csütörtök

Life is all about how to handle plan B...

Bejegyezte: Rita dátum: 12:39 2 megjegyzés

Sziasztok!

Szánom-bánom, hogy két hete nem írtam, de a dolgok… nos, maradjunk a szokásos magyarázatnál: semmi energiám nem volt.
Meg sem próbálkozom azzal, hogy pontosan leírjam minden egyes nap történését, mert esélytelen, hogy emlékezzek rá, szóval inkább csak vázolnám a főbb szálakat.

Kezdeném a címmel: egy kártyán olvastam egy szuvenír-boltban, és megtetszett, mert hát valljuk be, eléggé helytálló. „Life is all about how to handle plan B” (Az élet arról szól, hogyan kezeled a B terved – vagy valami ilyesmi. Fordításban sosem voltam jó.)

Hölgyeim és Uraim, a következő nyertes címke a portás. Mert, hogy újabban felcsaptam portásnak. Az előző –ősidőben írt – bejegyzésemben már említést tettem egy esetről. A dolgok azóta rosszabbak lettek. Azon a héten, péntekről szombatra virradóan kaptam egy hívást… a történet valahogy így zajlott: Rita békésen alszik, mint azt szokás éjjel egy óra nyolc perckor. A telefon csörög és főhősünk –alias én :D- riadtan húzza magára a takarót mert nem érti, hogy csöröghet az ébresztő, ha egyszer az előbb –pár órája, de az a pár óra igencsak perceknek tűnt- csukta le a szemét?! Aztán realizálta, hogy ez rohadtul nem az ébresztő hangja, hanem a csengőhangja. Mérgesen belehörgött egy „Yeah?”-t roppant elegáns módon mikor meglátta, hogy már megint az apuka neve áll a kijelzőn. Hát így történt, hogy felcsaptam portásnak. És így történt, hogy E/3-ban beszéltem magamról… A történet pikantériája, hogy nem bírtam visszaaludni és szenvedtem egy órát, ja és rémálmom is volt, mert nagyon mérgesen aludtam el. Ha már a rémálmoknál tartunk, hadd meséljem el az egyik álmom egy részletét (csak erős idegzetűeknek!!!): végignéztem, ahogy két embernek levágják a fejét, majd azok vígan továbbüldöztek engem. Nem viccelek, olyanok voltak, mint az eperdzsemmel töltött túró rudik, ha félbetöröd. o.O Mmint a nyakuk volt olyan... :D Mondjuk már nem viselnek meg ezek az álmok…. hozzászoktam. Visszatérve még a portáskodásomra, a minap a nő hívott fel 22:43-kor! Még szerencse, hogy nem aludtam, bár nem osztott volna, mert néma volt a telefonom. Már éppen kapcsoltam ki a gépet, mikor megláttam, hogy a telefonom villog, mint egy világítótorony –bár az nem hiszem, hogy villog, inkább világít folyamatosan és csak köröz, na mindegy, nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy beengedtem és mondtam neki, hogy nagy mázlija van, mert néma volt a telefonom. De azért persze másnap reggel mondta, hogy jaj nem visz kulcsot, reméli nem fog későn jönni. Mi van?! Vigyen kulcsot akkor, hát a rézfánfütyülőrézangyalát! Jaj, a gyerekek már kérdezgették, hogy a hm… ba**** meg mit jelent… Pedig nem sokszor használom, de amikor az amúgy is rozoga térdemet igen nagy erővel beleverem a szekrénybe, akkor akaratlanul is kicsúszik a számon…

A következő nyertes „label” az aaaaz *dobpergés* undor. Hétfőn undorodtam a nővel beszélni. Sajnos nem viccelek, olyan nagyon mérges voltam rá, hogy még az ujjperceim is ontották magukból a dühöt. Az utóbbi pár hét nagyon nehéz volt, mert a nőnek 18-án volt a vizsgája. Hát jó, persze, hogy ideges miatta, de én azzal biztattam magamat, hogy majd utána visszatér minden a régi kerékvágásba, ami azt jelenti, hogy nem kell dolgoznom hétfő délután. Ugyanis az utóbbi pár hétben el kellett vinnem a kislányt a centrum másik végébe, ami nekem egyedül fél, de a kislánnyal minimum ¾ órás séta. Amit mondjuk nem is bánok, mert délután megyünk, korán sötétedik, karácsonyi fények, York, egyszóval lélegzetelállítóan szép, de akkor is dolgoznom kell, és nem fizeti ki pluszban. Na de hát gondoltam én naiv, mert hogy tényleg nagyon az vagyok, hogy majd a vizsga után minden jobb lesz. Hát nem, hétfőn ugyanúgy nekem kellett elvinnem! Meg így du. kérdezem, hogy végeztem-e, vagy sem. Mondta, hogy igen, de majd el fog menni a kislányért, és hogy akkor figyelnem kéne a kissrácra, de ő eljátszik lent, szóval nem gond. Ahhha, mikor elment még vagy hatszáz dolgot osztott ki rám. De, hogy miért is volt annyira elegem belőle hétfőn? Hát elmesélem a hétvégémet, az elvileg szabad két napomat, ami alapból nem szabad teljesen a szombat reggel miatt… Pénteken babysittelnem kellett, szombaton reggel nem tudtam, hogy le kell-e mennem korán vagy sem, de a biztos-ami-biztos alapon lementem 8:45-re. A nő ott ül egy szál köntösben és közli, hogy ja ma nem kellett volna lejönnöm. Hát nekem ezt mégis honnan kellett volna tudnom? Jól van, megyek föl készülődni, hajatmosni, szárítani, pihenni, stb. Megyek le valamiért, erre kérdezi a nő, hogy mikor találkozok a Tündével a városban? Mondtam neki, hogy 10:30-kor kell elindulnom. Jaj, hogy nem tudnék-e maradni 12:30ig, mert hogy neki el kell ugrani a srácét, mert ugye szombaton is suliban van és, hogy a kiscsaj nem akar vele menni és, hogy vigyáznék-e rá. Hát mondom okés, ha Tünde átjöhet. A nő elment 10:30-kor (autóval 15 percre van a kissrác sulija!!!) a kissrác hazajött 12:30kor, a nő pedig egy óra előtt pár perccel. Mi van?!?!?! Nem a kissrácért ment?! Amúgy a kislány a Jég veled c. filmet nézte. Húúúú nosztalgiáztam picit. :) Olyan 18:30 körül jöttem vissza városból és kérdezte a nő, hogy 15 percre el kellene ugrania a kissrácot felvenni, tudnék-e figyelni a lányokra –itt volt kislány barátnője is. Hát mondom oksa, most mit mondjak? Gondoltam naivan –figyelitek? Mindig az vagyok! -, hogy majd ők ellesznek egyedül. A nő elment, a kiscsajok megkérdezték, hogy játszanék-e velük. Hát mondom oksa. Ó, az én áldott jó szívem! :D Játszottunk Monopolyt, unalmas volt. Játszottunk utána ilyen körülírásos cuccot. A kislány volt a játékvezető, a barátnő meg én pedig a játékosok. Na ez már vicces volt. Nagyon belelendültek, és tényleg úgy adták elő magukat, mintha igazi show lenne. Voltak reklámok is. Hát a kislány öcsém úgy lökte a reklámszöveget, amit improvizált, hogy csak néztem. Mondtam is, h neki el kéne mennie ebbe a szakmába dolgozni. :D Aztán a nő és a srác hazajött EGY ÓRA múlva! Figyeltem, fifteen-t mondott, nem fifty-t!! Szóóóóval remek volt…. Mindenesetre a szombat jó volt, már amikor nem akartam kinyírni az embertömeget előttem, mert karácsonyi ajándékokat vettünk Tündével. :) Majd lefotózom őket legközelebb –mielőtt becsomagolnám. :) Vasárnap meg hétfőn amúgy sem volt jó kedvem, szóval hétfőn besokalltam a nőtől… Jaaaaj, szerdán (vizsga előtti szerdán) meg ilyet szól, mikor megálltam mellette, hogy elmagyarázzam miért is hagytam elől a palacsintatésztát és a serpenyőt, hogy „jaj ez nem alkalmas idő, hogy beszélgessünk” –mondta még mielőtt belekezdhettem volna, hogy mit akarok –„most nagy a nyomás rajtam, ne most beszélgessünk.” Én csak így néztem, hogy wtf?! Mikor mentem én oda hozzá csak úgy cseverészni? Soha! Hát öcsém, ez már röhejes, komolyan amit néha leművel.
Tegnap –szerdán- a kiscsaj magától megmosta a haját, csodálkoztam is. Mint utóbb kiderült –miközben szárítottam-, hogy csak bevizezte, nem mosta meg rendesen, csak ici-pici sampont használt. Aztán anyuka közölte, hogy nekem mindig segítenem kell neki, hogy jól megmossa. Több, mint két hónap után közli ezt?! Megint csak: mi vaaaaan?

Hú, hát ez egy jó negatív bejegyzés lett, bocsánat, de tényleg nem vagyok valami jó hangulatban. Hehe, angolul jutott eszembe, és gondolkoznom kellett a hangulaton magyarul. Ez jóóó! Mert hát nem annyit fejlődök, mint amennyit tudnék, mert túl sokat beszélek magyarul. Majd akarok egy angol hetet tartani, aminek a lényege, hogy semmmmmmi magyarozás. Azt, hogy angolul írjak egy bejegyzést ne nagyon várjátok, mert a nyelvtanom valami borzalmas. Hát a ’spelling’-em is, szóval... :D Meg beszéltük is többiekkel, hogy az otthoniakkal ha angolul kellene beszélni, hát enyhén szólva be lennék szarva, de itt kint vígan elbeszélgetek angolul ismeretlenekkel… Ez csak, mint egy záró mondat írtam le.

Még mielőtt elbúcsúznék, mondanék némi pozitív dolgot is: gyerekekkel nagyon jól kijövök, főként a kislánnyal. Ő egy tündér, tényleg. Kis idiótásan. :) Pont, mint én. :D Éééés tegnap kikérte a véleményem, hogy melyik tetszik nekem jobban és melyiket rendelje meg –ja, úszószemüvegről beszélünk. Úszószemüveg… ez a helyes szó rá? Végre kezd átállni teljesen az agyam. :D

Szép napot,

Ritaaaa :)

Jaaaaaaaaj – ahj, mindig így kezdem a mondataimat, bocsi -, nem is mondtam, hogy vettem egy fényképezőőőőőőt!!!! Olympus VG-120. A képeken majd látszani fog –mert, hogy lesznek képek is. :)


Én és a kis gépecském:)

Tündével (L)

Tünde nélkül mit érek én? :D

"Mi van?! November közepén kabát nélkül nem fagyok halálra?"

Integessünk a turistáknak...



Ezt a tokot vettem a gépemnek. Imádom! :D


York a gépecskémmel. :)



Ez egy ház a közelünkben. Olyan kis mesebeli! :)



A középső "házat" akarooooooom! :D

Ezen az úton megyek 'haza'

A várfal kapuja, és erre megyek be a városba.

Mindig ekkora a sor a kávézónál!!! Nagyon brutál!



Ide is elérkezett a köd... (vasárnap)

2011. november 10., csütörtök

Őőőő.... Egy újabb hét. :)

Bejegyezte: Rita dátum: 18:52 0 megjegyzés

Sziasztok! :)

Az a próbálkozás, hogy minden nap szépen leírom, hogy mi történt velem, így nem kell majd fél órákat gondolkodnom és össze-vissza beszélnem, amikor ténylegesen megírom a bejegyzést, megint csak nem jött be. Szóval meg kell elégednetek az össze-vissza beszélős változattal, bocsi....

CSÜTÖRTÖK:
Csütörtökön tettem fel az előző bejegyzést, és vagy két óráig írtam, „szerkesztettem” meg a képeket, stb. A laptopom erősen haldokló állapotot vett fel, úgyhogy remélem megéri még a… nos, jó néhány hónapot, mert jelenleg igencsak le vagyok égve. De visszatérve arra, hogy ténylegesen mit csináltam: elmentem a könyvtárba és visszavittem a Büszkeség és balítéletet, amit naná, hogy nem olvastam ki. Az ötödik fejezetig jutottam, de ez is több, mint a semmi, nem igaz? :) Helyette kivettem egy könyvet, aminek már nem emlékszem a címére de vékony és ilyen kis limonádé jellegű. Az kell nekem, na. :D Amúgy a csütörtök nagyon jól telt számomra, mert érdekes módon közel tíz órát aludtam és olyan jó hangulatom volt, hogy nagyon. Mentem a városba, elkezdett esni az eső is picit, hát én még annak is örültem. A másik meg, hogy úgy elkapott a karácsonyi hangulat, hogy erős túlzással majdnem elindultam karácsonyi vásárláskörútra. Mint említettem, igencsak erős túlzással, tekintve hogy az összes vagyonom öt font volt. :D

PÉNTEK:
Nem emlékszem semmi jelentős eseményre sem: elvittem kislányt suliba, a srácokért kellett volna moziba mennem –nekik még szünet volt (és nekik alatt a kissrácot és a haverját értem)-, de mikor kifordultam az utcából, találkoztam velük, szóval nem volt nagy séta. Utána a kiscsajért mentem, vagy 15 percet várakoztam rá, mondanom sem kell eléggé mérges lettem, mert akkor minek mond 4:15-öt, ha 4:30-kor fárad ki a drágalátos?!
Kedvem lett volna bemenni a városba, de egyedül azért mégsem, és az előző au-pair, Zuzana későn vette észre az smsem. :(
Jahj, hát persze! Semmi jelentős, azt írtam volna? Nem hobbim az állatkínzás, de ezt a kutyát pénteken elhallgattattam volna… Péntek-szombat, sőt még vasárnap is mindenhol tűzijátékoztak, ha jól tudom pontosabb nevén Guy Fawkes Night –nak hívják ezt a tradíciót, amit tűzijátékkal és bonfire-rel (tábortűz) kötnek össze. Úgy volt ez a kutyás történet, hogy a gyerekek és az anyuka elmentek a kislány sulijába erre a bonfire-es cuccra, és a nagymama meg én maradtunk a házban. Akkora tűzijáték volt pár utcányira és a kutya teljesen kikelt magából. Össze-vissza ugatott, és nagyon ideges lettem. Mondom akkor felmegyek a szobámba, erre nem követni kezdett és kaparni az ajtómat?! Á! Mindenesetre tökéletes kilátás nyílt a ’szomszédok’ által kreált fél órás(!) tűzijátékra. Íme egy kép:


SZOMBAT:
Szombaton egy nagyon kellemes napot töltöttünk bent a városban Tündével. Hogy mit is csináltunk pontosan? Fekete-erdő ízű (ha jól emlékszem ez volt, de most elgondolkoztam, hogy létezik-e ilyen :D) forrócsokit ittunk, sétálgattunk, ettünk, ittunk –nem forralt bort, bár már igencsak szomjaztunk rá- és a fő program a cipőpróbálgatás volt. Íme az eredmény: (aki ismer, tudja hogy ez mennyire nem Ritás, de annyira megtetszett, és beleszerettem, és nem is olyan kényelmetlen, mint amilyennek tűnik éééééés ha le lesz árazva megveszem. :) )

Íme a Cipő - nagybetűvel:D :

Megtaláltam a Perfect ajándékot Valakinek, ugye? :D (L)

Hát ezt meg csak a nevemért. Hozzáteszem, magamra fújtam és utána majdnem elhaláloztam a bűzben. Bementünk gyorsan a Superdrugba, hogy majd másik parfümmel elfedem a szagát. Ahha, a parfümök el voltak kerítve, így maradt a testápoló, de hát hogy milyen büdös ez, te jó ég! :D

Délután-este olyan 6:30 körül találkoztam Zuzanával és még két másik lánnyal és elmentünk egy szülinapi házibulira. Hozzáteszem nem is ismertem a szülinapost, de mint kiderült mi találkoztunk előző vasárnap, a halloweeni bulin. Nagyon jól éreztem magam, bár nem volt egy hej, de nagy parti. A tescos csirkés-májas cuccnak köszönhetően nem kockáztattam meg azt, hogy belevetem magam az éjszakában, majd legközelebb, ahogy ígértem nekik is. :)

VASÁRNAP:
’Randim’ volt egy svájci au-pair lánnyal, akivel nagyon jól éreztük magunkat. Majd még fogunk találkozni. Megmutattam neki Yorkot és nagyon szép időnk volt. Meglepően. Mármint volt, hogy egyetlen egy felhő sem volt az égen, és a Nap is sütött hát úúúúgy délután közepéig. Olyan szép York ősszel, íme néhány kép:

Erre szoktam bemenni a városba:

Ez pedig már a városban a Museum Garden:





HÉTFŐ:
Hétfőről csak a vasalás maradt meg. Közel két órán át vasaltam, szerintem. Gondolkozom, de tényleg csak ennyi volt, mert a nagymama még itt volt, anyuka is –tanult (mellesleg alig várom, hogy vége legyen a vizsgájának)- úgyhogy korán ágyba bújtam, mert nem éreztem magam olyan jól. De már minden okés, csak nagyon fáradt vagyok állandóan. :S

KEDD:
Kedden nagyon gondolkoztam azon, hogy kakóscsigát süssek, de annyi receptet találtam a neten, hogy elvetettem az ötletet. A bőség zavara… Szóval pénteken –holnap- fogom megsütni. Köszi Anyu a receptet! :) Remélem most nem fogom elrontani, úgy mint amikor Olaszországban voltam és olyan kőkemény lett, hogy ihaj.
Visszatérve a napomra, végül nem maradtam sütés nélkül. Ó, te jó ég, dehogy! Kiscsajjal sütöttünk Caramel Shortbread-et. Vagy valami ilyesmi a becses neve. Nagyon-nagyon finom lett, de szerintem eléggé drága süti amúgy, és nem is egy óra alatt készül el…
Másra nem nagyon emlékszem. Amúgy próbálom a gyerekeket tanítani –szánalmas, hogy nekem kell ezt megtanítanom nekik-, hogy ugyan ha már elvettél valahonnan valamit, akkor legyél olyan kedves visszarakni.
Jaj, a „legjobbat” majdnem elfelejtettem. Este tízkor a szokásos nehéz kérdés előtt állok: sorozat vagy alvás? Rendszerint utóbbit választom, de kedden a sorozat mellett döntöttem. Friday Night Lights-ba kezdtem bele újra, amit mindenkinek ajánlok. :) Ennyi volt a reklám, vissza a keddre. Kb. tizenöt perccel kezdés után csörög a telefonom. Mondom mi a…? Nézem, a kijelzőn az apuka neve áll. Felvettem, aminek az eredménye az lett, hogy fél óra múlva ki kellett nyitnom az ajtót neki, mert nem vitt kulcsot. Ehh… Nagyon remélem, hogy nem lesz ilyen többet, mert ez így nagyon nem pálya. Nem vagyok én portás! Mindenesetre nagyon sajnálta, minden mondata bocsánatkérés volt. Jól van mondom, nem gond, bemásztam a jó meleg –hehe, van ám fűtés!! – ágyikómba, majd hallom jön felfelé az apuka. Betér a fürdőmből nyíló kis raktárba, ahol a bőröndöket meg ezeket tartják, és mintha szerelt volna valamit. Mondtam is magamban, hogy fiam te is jókor állsz neki…

SZERDA:
Szerda-szerda… *agytekervények mozognak* Mission complete: Kezdeném a reggellel. Éppen csak lerakom a lábamat a család szintjére, az anyuka mondja, hogy nagyon sajnálja, hogy most mondja, de most derült ki, hogy nekem kell vinnem a kiscsávót suliba. Hm… király. Szóval azzal a fordulattal, amivel lebaktattam, mentem is vissza a szobámba készülődni, mert utána már ott maradtam a városban, ugyanis nekem nyelvsuli van szerdán, kérem szépen. Szóval reggel semmit sem csináltam a szokásosból. Az út vége felénél találkoztam egy cseh au-pairrel, akiről Zuzana (az előző au-pair) mesélt, hogy itt lakik 5 percre tőlem. Nagyon aranyos ő is, együtt jöttünk „haza”. Persze én leváltam egy sarkon és írtam Dórinak (au-pair, akivel együtt járok nyelvsuliba), hogy én már itt vagyok, és jöjjön hamarabb, ha tud. Húsz percet álldogáltam egymagamban, aztán csatlakozott hozzám Dóri. Elmentünk nyelvsuliba, ahol nem tudtam félretenni rossz érzéseimet a bolgár srác iránt ugyanis a non-verbális kommunikációm (csak, hogy használjak is valamit a két év tanulmányaiból :D) igencsak ellenséges volt irányában. A lényeg a lényeg, hogy túléltük.
”Itthon” minden rendben ment, addig míg a srác meg nem makacsolta magát, hogy márpedig ő nem fog fürdeni menni most, mert nézi a tévét. Mondom öcsém, húsz perce mondtam neked, hogy majd húsz perc múlva menned kell, és nem mellesleg le tudod állítani. Nem nagyon tetszett neki, én meg nem akartam tovább vitatkozni, így előhúztam az aduászt: akkor telefonálok a nőnek. Persze, hogy bejött – de azért nem akarom sokszor használni, mert akkor már nem lenne olyan hasznos, inkább próbálom magam elérni, mindenféle telefonhívás nélkül.
A kislányt ágybazavarni igazán nehéz feladat lett ezen a héten… De megoldom. :)

CSÜTÖRTÖK:
Hát az ma van, remélem még emlékszem a történtekre. :) Reggel minden okés volt, utána is :D Martinával –a takarító lány – találkoztam városban, sétálgattunk, vásárolgattunk, majd visszajöttem és megcsináltam a kislánynak és a barátnőjének a szendvicseket, elvittem a suliba, átadtam a stafétát a kislány barátnőjének az apukájának és ő viszi el őket fogalmam sincs, hogy hova…
És most itt ülök és írom a blogot és próbálok nem elaludni. :D

A hét elején elhatároztam, hogy jaj én nem fogok annyit enni ezentúl, és figyelni is fogok arra, hogy mit eszek, mozogni is fogok. Ahhaaaaa…. Ez így szép és jó, csakhogy ezen a héten nagyon sokat ettem, alig mozogtam, szóval lehet nem kéne ilyen elhatározásokat tennem. :D

Szép napokat,

Rita :)

2011. november 3., csütörtök

Half term, Manchester és egyéb szépségek...

Bejegyezte: Rita dátum: 12:50 3 megjegyzés

Sziasztok,
újra itt vagyok egy hét után. Így közel tíz óra alvás után, kipihenten és nem utolsó sorban egyes egyedüliként a házban megpróbálok egy kicsit összeszedettebben írni. :) *dobpergés*

PÉNTEK:
Az a tervem, hogy mindent szépen leírok hát igencsak füstbe szállt tekintve, hogy minden este hulla fáradtan zuhantam be az ágyba.
A gyerekek Londonban voltak az apukával, szóval nem volt sok dolgom. Szerintem csak „itthon” pihentem, mert őszintén nem emlékszem arra, hogy csináltam volna valami igazán megerőltetőt, vagy fantasztikusat. A lényeg este volt, mikor is pakoltam másnapra, juhúú. Ami meglepő, hogy nincsen nekik két normális hátizsákjuk, csak egy, amit az apuka stoppolt le London miatt. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy marad a kisméretű utazótáskám. Hozzáteszem éppen, hogy csak belefértem… :D
Ráadásként a gyerekek nem is jöttek haza, hanem még egy napot Londonban töltöttek. Helyettük a nagymama érkezett meg.
Jaj, eszembe jutott, hogy mit csináltam! :) Az NHS számot intéztem el végre, azaz beiratkoztam a körzeti orvoshoz. Éééés eltévedtem egy picit a kutyasétáltatás közben, így a fél órás –gyakorta húsz perces- kutyasétáltatás igencsak közelített az egy órához. – hozzáteszem ennyit az összeszedett írásról… :D

SZOMBAT:
Reggel tervbe vettem a hajmosást, és mikor lementem a szintemről, akkor realizálódott bennem, hogy hoppá: anyuka ajtaja csukva, bizonyára alszik, de persze a szobájában van a hajszárító. Éljen, éljen. Aztán eszembe jutott, hogy a kiscsajnak is van egy hajszárítója, így azt vettem kölcsön –még szerencse, hogy nem jöttek haza.

Egy kicsit a vonatúrtól: odafelé a WC mellett találtunk helyet, hát gyönyörű volt… :D Visszafelé persze nem ment közvetlen járat Yorkba –még Leedsbe sem-, ami enyhén szólva nevetséges. Ez kb. olyan, mintha Budapestről nem menne közvetlen járat sem Fehérvárra (Leeds) sem pedig Siófokra (York). Mindenesetre megérte a kerülőt, mert olyan szép tájakat láttunk, hogy elhatároztunk kirándulni fogunk szombaton, amiből nem lesz kb. semmi, de majd talán jövő héten…

Próbáltam lefényképezni, de nem sikerült. Nem adja át azt, amit mi láttunk...

Hogy meséljek valamit Manchesterről is, meglepődtem. Mármint azt hittem, hogy egy szürke várossal fogok találkozni, de ahogy a felirat is mondja –ami majdnem minden bolt oldalán fel van tüntetve- I LOVE MANCHESTER! :D.
Mivel a hostelbe csak kettő után mehettünk, ezért először eltömegközlekedtünk a Media City nevezetű körzetbe/kerületbe, ahol nyilvánvalóan sok médiával kapcsolatos épület volt, többek között a BBC. A fő állomásig – Manchester United Stadium –bekukkantottunk a War Museum –ba (Háborús Múzeum) is, ami mint előre sejthető volt nem valami jó alapozása egy vidám hétvégének - semmilyen napnak sem lényegében. Mindenesetre nagyon jól megcsinálták, az tény. Következő állomás a stadion volt, amit csak kívülről néztünk meg. Vissza tömegközlekedtünk ( :) ) a városba, majd pedig a szállásra. A recepciós csaj nagyon aranyos volt és a szállás is kiváló volt egy hostelhez képest –nem mintha lettem volna előtte hostelben, de voltak sztorik, amiket hallottam. Egy négy ágyas szobában voltunk hárman – nem megmondtam, hogy aranyos volt a recepciós csaj? ;) :D Azért hozzá kell tenni, a szobának megvoltak a khm… jellegzetességei:
- ad 1: tükör Nastja ágya fölött
- ad 2: a hatalmas ablak, ami az utcára nyílik és az emberek rendszeresen benéznek, majd meglepődnek, hogy valaki integet nekik. :D

Kicsit pihentünk, majd ismét meghódítottuk a várost, és ekkor szerettünk bele. De beszéljenek helyettem a képek:



A jobboldali épület a War Museum:



A nap lúzere! xD -persze, hogy az én cipőm :D


A fent említett tükör:

És az ablak:





Ezt a fotót nem hagyhattam ki! :D




Este visszamentünk a szállásra, majd Nastjával bevettük az éjszakát. Tünde nem volt jól, ezért a hostelben maradt. Jól éreztük magunkat, találkoztunk rengeteg emberrel, íme egy érdekes sztori: állok a sorban –WC- és megkérdeztem az előttem álló csajtól, hogy merre találhatunk még ingyenes klubbokat, mire elkezdte sorolni. Felvettem a megszokott álcát – mosolygás, bólogatás-, majd megköszöntem a segítségét, amiből nem nagyon vágtam le a klubbok földrajzi elhelyezkedését. Néhány másodpercre ismét felém fordul és a következőt mondja: tessék, adok egy kis parfümöt. Mindenféle beleegyezés nélkül spriccelte rám a túlontúl édes és erős illatű permetet –a szóismétlés elkerülése végett. ;) Namármost, én kedden este mostam hajat és még hajmosás után is éreztem azt a cuccot a hajamon!! Szerintem ennek a parfümnek a szlogenje igazán megérett a „míg a halál el nem választ” mondatra…
És egy szomorú bejelentés: elhagytam az esernyőmet, hüpp-hüpp. Másnap vettem azért egy másikat, mert itt sosem lehet tudni, ugyebár.

VASÁRNAP:
Bármennyire is mondtuk mi a drága, egyetlen Tünde barátnőnknek, hogy higgye el, az óraátállítás szombatról vasárnapra van, ő bizton állította, hogy bizony az vasárnap történik. Így történt, hogy egy órával előbb keltünk. Nem baj, mi azért szeretünk, Tündee! :D (L)
Amúgy Angliában tartózkodók, észrevettétek már, hogy a vasútállomásokon egy nyamvadt kuka sincsen?!?! – legalábbis Manchesterben és Yorkban…

Már meséltem a vonatútról, de a rengeteg emberről még nem. Hát annyian voltak, hogy az már felháborító. De persze volt helyünk, mert hát… ismertek. Pedig nem is én mentem elől! :)
Alig értem haza –másfél óra után- jött fel a kislány, hogy nem tudnék-e neki segíteni. Igazság szerint egy jó nagy adag alvást terveztem délutánra, de gondoltam nem halok bele, ha a két és fél óra helyett másfelet alszom. A segítség tárgya a töklámpások voltak. Élveztem, hogy részese lehettem ennek a tradíciónak amúgy. Kicsit elkapott az ünnepi láz. :) Nagyban ecsetelte, hogy majd ezután a nővel sütit fognak sütni. Namármost, ami igazán furcsa volt az a nagyi. Mármint én nagyon bírom, nagyon aranyos nő, de ő végig ott ült az asztal végén és olvasott. De rendes volt, mert próbálta megértetni a kislánnyal, hogy nagyon hálásnak kell lennie nekem, mert nekem ez a szabadnapom. Szóval aranyos, de mégis fura, hogy ő csak ott ült. Mármint mindjárt mondom a továbbiakat és megértitek. A nő aludt, szóval a sütit is nekem kellett megcsinálnom a kislánnyal. Ezért mondom, hogy fura, mert a nagyi is simán segíthetett volna neki. Éés vasárnap is jöttek már a beöltözött kisemberek és én nyitottam ajtót! ^^ Hétfőn este kivontam magam a forgalomból, szóval nem tudom jöttek-e, vagy sem.

Az egyik töklámpás így néz ki:

A süti meg így: (belül sötét szürke és zöld... :D)

Tehát az alvásból semmi nem lett, készülődnöm is kellett, mert meghívást kaptam egy halloweeni házibuliba, amin alig egy órát voltam csak, mert tényleg nagyon hulla fáradt voltam, alig ismertem valakit, és igencsak az eleje volt, és még nem indult be a buli igazán. Úgyhogy eljöttem, de nem is bánom, mert tényleg kellett az energia a következő hétre. Hozzáteszem nem öltöztem be semminek sem, mert megbeszéltük a svéd lánnyal, hogy nem öltözünk be –vagyis ő írta sms-ben. Aztán mikor találkoztunk, akkor látom, hogy ki van sminkelve de ilyen élőhalottnak kb. Visszamentünk a pubba, ahol a haverjával ült, és végül én is kaptam egy kicsi sminket, de nem készült róla fénykép.

HÉTFŐ:
Hétfőn a nőnek dolgoznia kellett, de a nagyi is itt volt. De akkor sem olyan, mintha nem lenne itt senki, mert nincs szívem sokszor a nagyit egyedül hagyni. De persze nem vele töltöm az időm nagy részét, de mégis… Hétfőn amúgy nem volt semmi extra. Kicsit tanultam, de kb. ennyi. Mint mondtam már, kivontam magam a forgalomból.

KEDD:
Kedd volt az a nap, aminek a végén már majdnem bőgtem. Jó felvezetés, mi? :D Szóval a kissrác ezen a héten még szüneten van, de a kislány már nincs. Ebédre a sráccal pizzát csináltunk, akkor tündéri volt, nem úgy mint reggel. Akkora hisztit levágtak, hogy csak na. Nagyival beszéltünk a viselkedésükről, és mondta hogy nem könnyű velük. Tehát ő is beismerte. Bár nekem még nem sokat hisztizett, de néha szokott, és akkor nagyon nehéz vele. Aztán mondtam neki, hogy akkor csinálok pizzát veled, ha utána elkísérsz a kutyasétáltatásra. Nem mintha lett volna választása, mert egyedül nem maradhat itt, a kutyát meg meg kell sétáltatnom és a nagyi már elment addigra, de így egyszerűbb volt.

Íme a pizzám:
Aztán délután elszúrtam. :S Mondtam neki kutyasétáltatásnál, hogy a forgalmas úton ne játsszon a labdával, és addig papoltam neki, hogy már nem is voltunk ott. Aztán visszafele megint, és mondtam is neki h köszi h figyelembe veszed a kérésem, stb… Máskor szigorúbbnak kell lennem, tudom. Amúgy ezt láttuk kutyasétáltatás közben:




Délután elmentünk a kislányért a sulijába, akkor mondtam, hogy vele is csinálhatunk pizzát, és te jó ég! Akkora, de akkora kupi volt utána, hogy beszarás! Háromnegyed órát takarítottam utána kb.! Mondtam is a kiscsajnak, hogy segítenie kell, csinált pár dolgot, aztán elment. De jobb is, mert amúgy csak még nagyobb rendetlenséget csinálna. Viszont a srác rögtön segített ebédnél takarítani.

SZERDA:
A nő nem ment dolgozni, csak be a városba tanulni, a kissrác egyik barátjánál volt, én nyelvsuliba voltam és a végére úgy elkapott a karácsonyi hangulat, hogy az nem igaz! Pedig még csak téma sem volt a karácsony! Csak ez az egész napi punnyadás, meleg, suli, kint hamar sötétedik… Amúgy gondolkoztam, hogy át kéne mennem a másik szintre –feljebb-, de úgy döntöttem, hogy nem. Mert itt is tanulok hasznos nyelvtant, max. majd rátanulok, vagy hozzátanulok vagy mi.
A kiscsaj megkérdezte, hogy süthetünk-e ma. Hát én legszívesebben rávágtam volna, hogy nem, de a felnőttek tipikus módszerével éltem: majd meglátjuk, hogy lesz-e időm, mert még sok a dolgom. Aztán végül sütöttünk, de kikötöttem, hogy csak akkor, ha nem csinál akkor kupit. Hát ez meg is valósult. Meg kell tanítanom, hogy hogyan csináljon minél kevesebb rendetlenséget maga után, de úgy gondolom, hogy meg fogja érni, ha x hónap múlva már nem kell annyit takarítanom utána.
Este hazajött a nő a kissráccal, mondom jaj de jó, akkor mehetek is kutyát sétáltatni, mert az így elmaradt. Mondom is neki, mire közli hogy várjak még tíz percet, amíg elugrik a boltba. Mint kiderült a kissrác is ment vele, de a kissrácért már jött egy másik barátja az anyukájával, hogy felvegyék és náluk töltse az éjszakát. Szóval égre-földre kerestük a kissrácot, futkorásztam fel-le ebben a hatalmas házban, persze hiába.
Aztán utána egyenest mentem ki kutyát sétáltatni, mert nagyon mérges lettem a nőre, hogy nem bír gondolkozni. Íme egy kép, hogy hol sétáltattam a kutyát. Valójában a képen eléggé ijesztő, de élőben nagyon szép volt. :)

Az idő amúgy meglepően szép, az idei október rekord volt, ami az időjárást illeti. Meghoztam a jó időt. :)

Szép napot,

Rita, aki karácsonyi hangulatban van…