2011. szeptember 25., vasárnap

Szenvedésem hétvégéje...

Bejegyezte: Rita dátum: 18:00

Sziasztok!

Ne haragudjatok, de most nincs kedvem az ekezetekkel bajlodni. Eppen a Tescobol megyek 'haza' es hosszu az ut, gondoltam elkezdem addig irni a tegnapi napomat. Hu nem konnyu menni irni es netalantan az utra is figyelni h ne csapjanak el. Erre az eso is elkezdett esni..nehez dontes volt, de elovettem az esernyomet. Hol is tartottam? Ja igen. Ha nem jelentkeznek 2 hetig, akkor elutottek...

Komolyra forditva a szot elallt az eso...

Na de a tegnapi napom olyan Ritasan telt. Aki ismer az tudja h ez nem feltetlenul pozitiv jelzo... Mmint nektek lehet vicces de nekem nem volt az. Na jo nektek sem tul vicces most az egyszer...

Itt aludt a kislanny bnoje aki te jo eg olyan jolnevelt es kedves! Azert fontos az ittalvas mert reggel ra is kellett 'vigyaznom'. Az anyuka avagy ahogy szoktam emlegetni 'a nő' mondta h nyugodtan keszulodjek kozben nem kell veluk lennem. Hat oke. Ahhoz kepest kaptam par feladatot. Mondta h 10ig kell a hazban lennem. De persze en megjosoltam az aldott nagy tehetsegemmel h ez kozel sem 10 ora lesz. Sejtesem, akarom mondani joslatom beigazolodott, ugyanis 10:27kor allitott be. En mondom ez volt a legkisebb problemam hiaba beszeltem meg Tundevel 10:30ra a talalkozot. Felmerulhet benned h ugyan mi lehet annal nagyobb problema h elkesek hozza teszem nem kicsit? *dobperges* a hanyas feltakaritasa... („itthonról“) A vendég kiscsaj hányt és természetesen csak én voltam itthon „felnőtt” azaz csak én tudtam feltakarítani. Egy élmény volt. Persze a nő meg a házban hagyta a telefonját, szóval elérni őt nem lehetett, remek…

A lényeg a lényeg, hogy fél11kor olyan gyorsan húztam el a csíkot, amilyen gyorsan csak tudtam. Tünde írt, hogy a Car boot sale-en van, ami tőlünk egy jó 15 percnyire van. Hogy mi is az a Car boot sale? Gyakorlatilag bolhapiac. Tökre szép dolgokat láttunk!
Utána siettünk a vonatállomáshoz, ahol egy félig német félig orosz csajjal találkoztunk, szóval egész nap angolul beszéltem. Nyilván az elején nem sokat, de azért belejöttem a végére szerintem. Ettünk Fish and Chipset, amit sosem fogok megismételni azt hiszem… :D Du. találkoztunk még az előző au-pairrel, Zuzanaval, aki szintén találkozott még két barátnőjével, szóval a végén már egész sokan lettünk. Volt egy olasz csaj is és őt alig értettük! Komolyan! Tünde finoman megkérdezte, hogy mégis mióta van Yorkban és a várt válasszal ellentétben, ami a két hét lett volna, másfél évet mondott. Konkrétan bántotta a fülemet az akcentusa, brutális volt! Aranyos lány nem arról van szó, csak azért eléggé durva h nem ragadt rá vmi normális kiejtés másfél év alatt.

Este babysittelés, ami nem volt nagy feladat, mert csak a kislányra kellett vigyáznom. Beültünk a tv elé és megnéztük az X Factort, azután pedig ágyba parancsoltam. :) Nem volt semmi gond egészen addig, míg a kutya el nem kezdett ugrálni az ajtónak, ami zörgött mint egy… hülyeleány :D és akkora zajt csapott!! Ugatott is végül, mondom ilyen nincs. Kiengedtem, de az sem volt jó neki, 30 percig bírta. És így ment ez végig, hol kint, hol bent. Írtam a nőnek egy sms-t, de semmi reagálás, mondom remek. Olyan éjfél fele jöttek meg és én akkor már kemény 2 órája szenvedtem a kutyával. Akkor már olyan fáradt voltam, hogy elbőgtem magam (persze az ágyban). Aztán persze megbeszéltük Tündével, hogy ír egy SMS-t 9 körül, ha bejön a városba. Nos, a T-Mobile volt kedves és hat óra körül megajándékozott egy SMS-sel, amire persze azt hittem, hogy Tünde az. Szenvedtem egy sort, nem nagyon tudtam visszaaludni, ezért néztem sorozatot, megint csak szenvedtem és végül elmentem a Tescoba. Ahol lefényképezhettem a nap képét, íme:


Most megint csak szenvedek, mert a net az olyan lassú, hogy elrepülhetnék haza, meg vissza, mire betölt egy 45 perces sorozat…

Húúú, tegnap láttam egy akkora pókot, mint a tenyerem. Nem túlzok, egy nagyon súlyosan elhízott kaszáspóknak hatott a lénye… :S

És az elmaradhatatlan zene, legyen most ez:


2 megjegyzés :

Névtelen írta...

Kitartás Rita, az eleje mindig nehéz, meg vannak szar napok,de lesz még így se:)Azért örülök, hogy jó helyen vagy (néhány kellemetlenséget leszámítva)!!!

Puszi

Betty

Rita on 2011. szeptember 27. 21:35 írta...

Szia Betty, köszi a bátorítást! :) Én is :P Puszi, puszi :)

Megjegyzés küldése