Life is all about how to handle plan B...

Sziasztok!

Szánom-bánom, hogy két hete nem írtam, de a dolgok… nos, maradjunk a szokásos magyarázatnál: semmi energiám nem volt.
Meg sem próbálkozom azzal, hogy pontosan leírjam minden egyes nap történését, mert esélytelen, hogy emlékezzek rá, szóval inkább csak vázolnám a főbb szálakat.

Kezdeném a címmel: egy kártyán olvastam egy szuvenír-boltban, és megtetszett, mert hát valljuk be, eléggé helytálló. „Life is all about how to handle plan B” (Az élet arról szól, hogyan kezeled a B terved – vagy valami ilyesmi. Fordításban sosem voltam jó.)

Hölgyeim és Uraim, a következő nyertes címke a portás. Mert, hogy újabban felcsaptam portásnak. Az előző –ősidőben írt – bejegyzésemben már említést tettem egy esetről. A dolgok azóta rosszabbak lettek. Azon a héten, péntekről szombatra virradóan kaptam egy hívást… a történet valahogy így zajlott: Rita békésen alszik, mint azt szokás éjjel egy óra nyolc perckor. A telefon csörög és főhősünk –alias én :D- riadtan húzza magára a takarót mert nem érti, hogy csöröghet az ébresztő, ha egyszer az előbb –pár órája, de az a pár óra igencsak perceknek tűnt- csukta le a szemét?! Aztán realizálta, hogy ez rohadtul nem az ébresztő hangja, hanem a csengőhangja. Mérgesen belehörgött egy „Yeah?”-t roppant elegáns módon mikor meglátta, hogy már megint az apuka neve áll a kijelzőn. Hát így történt, hogy felcsaptam portásnak. És így történt, hogy E/3-ban beszéltem magamról… A történet pikantériája, hogy nem bírtam visszaaludni és szenvedtem egy órát, ja és rémálmom is volt, mert nagyon mérgesen aludtam el. Ha már a rémálmoknál tartunk, hadd meséljem el az egyik álmom egy részletét (csak erős idegzetűeknek!!!): végignéztem, ahogy két embernek levágják a fejét, majd azok vígan továbbüldöztek engem. Nem viccelek, olyanok voltak, mint az eperdzsemmel töltött túró rudik, ha félbetöröd. o.O Mmint a nyakuk volt olyan... :D Mondjuk már nem viselnek meg ezek az álmok…. hozzászoktam. Visszatérve még a portáskodásomra, a minap a nő hívott fel 22:43-kor! Még szerencse, hogy nem aludtam, bár nem osztott volna, mert néma volt a telefonom. Már éppen kapcsoltam ki a gépet, mikor megláttam, hogy a telefonom villog, mint egy világítótorony –bár az nem hiszem, hogy villog, inkább világít folyamatosan és csak köröz, na mindegy, nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy beengedtem és mondtam neki, hogy nagy mázlija van, mert néma volt a telefonom. De azért persze másnap reggel mondta, hogy jaj nem visz kulcsot, reméli nem fog későn jönni. Mi van?! Vigyen kulcsot akkor, hát a rézfánfütyülőrézangyalát! Jaj, a gyerekek már kérdezgették, hogy a hm… ba**** meg mit jelent… Pedig nem sokszor használom, de amikor az amúgy is rozoga térdemet igen nagy erővel beleverem a szekrénybe, akkor akaratlanul is kicsúszik a számon…

A következő nyertes „label” az aaaaz *dobpergés* undor. Hétfőn undorodtam a nővel beszélni. Sajnos nem viccelek, olyan nagyon mérges voltam rá, hogy még az ujjperceim is ontották magukból a dühöt. Az utóbbi pár hét nagyon nehéz volt, mert a nőnek 18-án volt a vizsgája. Hát jó, persze, hogy ideges miatta, de én azzal biztattam magamat, hogy majd utána visszatér minden a régi kerékvágásba, ami azt jelenti, hogy nem kell dolgoznom hétfő délután. Ugyanis az utóbbi pár hétben el kellett vinnem a kislányt a centrum másik végébe, ami nekem egyedül fél, de a kislánnyal minimum ¾ órás séta. Amit mondjuk nem is bánok, mert délután megyünk, korán sötétedik, karácsonyi fények, York, egyszóval lélegzetelállítóan szép, de akkor is dolgoznom kell, és nem fizeti ki pluszban. Na de hát gondoltam én naiv, mert hogy tényleg nagyon az vagyok, hogy majd a vizsga után minden jobb lesz. Hát nem, hétfőn ugyanúgy nekem kellett elvinnem! Meg így du. kérdezem, hogy végeztem-e, vagy sem. Mondta, hogy igen, de majd el fog menni a kislányért, és hogy akkor figyelnem kéne a kissrácra, de ő eljátszik lent, szóval nem gond. Ahhha, mikor elment még vagy hatszáz dolgot osztott ki rám. De, hogy miért is volt annyira elegem belőle hétfőn? Hát elmesélem a hétvégémet, az elvileg szabad két napomat, ami alapból nem szabad teljesen a szombat reggel miatt… Pénteken babysittelnem kellett, szombaton reggel nem tudtam, hogy le kell-e mennem korán vagy sem, de a biztos-ami-biztos alapon lementem 8:45-re. A nő ott ül egy szál köntösben és közli, hogy ja ma nem kellett volna lejönnöm. Hát nekem ezt mégis honnan kellett volna tudnom? Jól van, megyek föl készülődni, hajatmosni, szárítani, pihenni, stb. Megyek le valamiért, erre kérdezi a nő, hogy mikor találkozok a Tündével a városban? Mondtam neki, hogy 10:30-kor kell elindulnom. Jaj, hogy nem tudnék-e maradni 12:30ig, mert hogy neki el kell ugrani a srácét, mert ugye szombaton is suliban van és, hogy a kiscsaj nem akar vele menni és, hogy vigyáznék-e rá. Hát mondom okés, ha Tünde átjöhet. A nő elment 10:30-kor (autóval 15 percre van a kissrác sulija!!!) a kissrác hazajött 12:30kor, a nő pedig egy óra előtt pár perccel. Mi van?!?!?! Nem a kissrácért ment?! Amúgy a kislány a Jég veled c. filmet nézte. Húúúú nosztalgiáztam picit. :) Olyan 18:30 körül jöttem vissza városból és kérdezte a nő, hogy 15 percre el kellene ugrania a kissrácot felvenni, tudnék-e figyelni a lányokra –itt volt kislány barátnője is. Hát mondom oksa, most mit mondjak? Gondoltam naivan –figyelitek? Mindig az vagyok! -, hogy majd ők ellesznek egyedül. A nő elment, a kiscsajok megkérdezték, hogy játszanék-e velük. Hát mondom oksa. Ó, az én áldott jó szívem! :D Játszottunk Monopolyt, unalmas volt. Játszottunk utána ilyen körülírásos cuccot. A kislány volt a játékvezető, a barátnő meg én pedig a játékosok. Na ez már vicces volt. Nagyon belelendültek, és tényleg úgy adták elő magukat, mintha igazi show lenne. Voltak reklámok is. Hát a kislány öcsém úgy lökte a reklámszöveget, amit improvizált, hogy csak néztem. Mondtam is, h neki el kéne mennie ebbe a szakmába dolgozni. :D Aztán a nő és a srác hazajött EGY ÓRA múlva! Figyeltem, fifteen-t mondott, nem fifty-t!! Szóóóóval remek volt…. Mindenesetre a szombat jó volt, már amikor nem akartam kinyírni az embertömeget előttem, mert karácsonyi ajándékokat vettünk Tündével. :) Majd lefotózom őket legközelebb –mielőtt becsomagolnám. :) Vasárnap meg hétfőn amúgy sem volt jó kedvem, szóval hétfőn besokalltam a nőtől… Jaaaaj, szerdán (vizsga előtti szerdán) meg ilyet szól, mikor megálltam mellette, hogy elmagyarázzam miért is hagytam elől a palacsintatésztát és a serpenyőt, hogy „jaj ez nem alkalmas idő, hogy beszélgessünk” –mondta még mielőtt belekezdhettem volna, hogy mit akarok –„most nagy a nyomás rajtam, ne most beszélgessünk.” Én csak így néztem, hogy wtf?! Mikor mentem én oda hozzá csak úgy cseverészni? Soha! Hát öcsém, ez már röhejes, komolyan amit néha leművel.
Tegnap –szerdán- a kiscsaj magától megmosta a haját, csodálkoztam is. Mint utóbb kiderült –miközben szárítottam-, hogy csak bevizezte, nem mosta meg rendesen, csak ici-pici sampont használt. Aztán anyuka közölte, hogy nekem mindig segítenem kell neki, hogy jól megmossa. Több, mint két hónap után közli ezt?! Megint csak: mi vaaaaan?

Hú, hát ez egy jó negatív bejegyzés lett, bocsánat, de tényleg nem vagyok valami jó hangulatban. Hehe, angolul jutott eszembe, és gondolkoznom kellett a hangulaton magyarul. Ez jóóó! Mert hát nem annyit fejlődök, mint amennyit tudnék, mert túl sokat beszélek magyarul. Majd akarok egy angol hetet tartani, aminek a lényege, hogy semmmmmmi magyarozás. Azt, hogy angolul írjak egy bejegyzést ne nagyon várjátok, mert a nyelvtanom valami borzalmas. Hát a ’spelling’-em is, szóval... :D Meg beszéltük is többiekkel, hogy az otthoniakkal ha angolul kellene beszélni, hát enyhén szólva be lennék szarva, de itt kint vígan elbeszélgetek angolul ismeretlenekkel… Ez csak, mint egy záró mondat írtam le.

Még mielőtt elbúcsúznék, mondanék némi pozitív dolgot is: gyerekekkel nagyon jól kijövök, főként a kislánnyal. Ő egy tündér, tényleg. Kis idiótásan. :) Pont, mint én. :D Éééés tegnap kikérte a véleményem, hogy melyik tetszik nekem jobban és melyiket rendelje meg –ja, úszószemüvegről beszélünk. Úszószemüveg… ez a helyes szó rá? Végre kezd átállni teljesen az agyam. :D

Szép napot,

Ritaaaa :)

Jaaaaaaaaj – ahj, mindig így kezdem a mondataimat, bocsi -, nem is mondtam, hogy vettem egy fényképezőőőőőőt!!!! Olympus VG-120. A képeken majd látszani fog –mert, hogy lesznek képek is. :)

Én és a kis gépecském:)

Tündével (L)

Tünde nélkül mit érek én? :D

"Mi van?! November közepén kabát nélkül nem fagyok halálra?"

Integessünk a turistáknak...

Ezt a tokot vettem a gépemnek. Imádom! :D

York a gépecskémmel. :)

Ez egy ház a közelünkben. Olyan kis mesebeli! :)

A középső "házat" akarooooooom! :D

Ezen az úton megyek 'haza'

A várfal kapuja, és erre megyek be a városba.

Mindig ekkora a sor a kávézónál!!! Nagyon brutál!

Ide is elérkezett a köd... (vasárnap)