Sziasztok! :)
Az a próbálkozás, hogy minden nap szépen leírom, hogy mi történt velem, így nem kell majd fél órákat gondolkodnom és össze-vissza beszélnem, amikor ténylegesen megírom a bejegyzést, megint csak nem jött be. Szóval meg kell elégednetek az össze-vissza beszélős változattal, bocsi....
CSÜTÖRTÖK:
Csütörtökön tettem fel az előző bejegyzést, és vagy két óráig írtam, „szerkesztettem” meg a képeket, stb. A laptopom erősen haldokló állapotot vett fel, úgyhogy remélem megéri még a… nos, jó néhány hónapot, mert jelenleg igencsak le vagyok égve. De visszatérve arra, hogy ténylegesen mit csináltam: elmentem a könyvtárba és visszavittem a Büszkeség és balítéletet, amit naná, hogy nem olvastam ki. Az ötödik fejezetig jutottam, de ez is több, mint a semmi, nem igaz? :) Helyette kivettem egy könyvet, aminek már nem emlékszem a címére de vékony és ilyen kis limonádé jellegű. Az kell nekem, na. :D Amúgy a csütörtök nagyon jól telt számomra, mert érdekes módon közel tíz órát aludtam és olyan jó hangulatom volt, hogy nagyon. Mentem a városba, elkezdett esni az eső is picit, hát én még annak is örültem. A másik meg, hogy úgy elkapott a karácsonyi hangulat, hogy erős túlzással majdnem elindultam karácsonyi vásárláskörútra. Mint említettem, igencsak erős túlzással, tekintve hogy az összes vagyonom öt font volt. :D
Nem emlékszem semmi jelentős eseményre sem: elvittem kislányt suliba, a srácokért kellett volna moziba mennem –nekik még szünet volt (és nekik alatt a kissrácot és a haverját értem)-, de mikor kifordultam az utcából, találkoztam velük, szóval nem volt nagy séta. Utána a kiscsajért mentem, vagy 15 percet várakoztam rá, mondanom sem kell eléggé mérges lettem, mert akkor minek mond 4:15-öt, ha 4:30-kor fárad ki a drágalátos?!
Kedvem lett volna bemenni a városba, de egyedül azért mégsem, és az előző au-pair, Zuzana későn vette észre az smsem. :(
Jahj, hát persze! Semmi jelentős, azt írtam volna? Nem hobbim az állatkínzás, de ezt a kutyát pénteken elhallgattattam volna… Péntek-szombat, sőt még vasárnap is mindenhol tűzijátékoztak, ha jól tudom pontosabb nevén Guy Fawkes Night –nak hívják ezt a tradíciót, amit tűzijátékkal és bonfire-rel (tábortűz) kötnek össze. Úgy volt ez a kutyás történet, hogy a gyerekek és az anyuka elmentek a kislány sulijába erre a bonfire-es cuccra, és a nagymama meg én maradtunk a házban. Akkora tűzijáték volt pár utcányira és a kutya teljesen kikelt magából. Össze-vissza ugatott, és nagyon ideges lettem. Mondom akkor felmegyek a szobámba, erre nem követni kezdett és kaparni az ajtómat?! Á! Mindenesetre tökéletes kilátás nyílt a ’szomszédok’ által kreált fél órás(!) tűzijátékra. Íme egy kép:
Szombaton egy nagyon kellemes napot töltöttünk bent a városban Tündével. Hogy mit is csináltunk pontosan? Fekete-erdő ízű (ha jól emlékszem ez volt, de most elgondolkoztam, hogy létezik-e ilyen :D) forrócsokit ittunk, sétálgattunk, ettünk, ittunk –nem forralt bort, bár már igencsak szomjaztunk rá- és a fő program a cipőpróbálgatás volt. Íme az eredmény: (aki ismer, tudja hogy ez mennyire nem Ritás, de annyira megtetszett, és beleszerettem, és nem is olyan kényelmetlen, mint amilyennek tűnik éééééés ha le lesz árazva megveszem. :) )
Megtaláltam a Perfect ajándékot Valakinek, ugye? :D (L)
Hát ezt meg csak a nevemért. Hozzáteszem, magamra fújtam és utána majdnem elhaláloztam a bűzben. Bementünk gyorsan a Superdrugba, hogy majd másik parfümmel elfedem a szagát. Ahha, a parfümök el voltak kerítve, így maradt a testápoló, de hát hogy milyen büdös ez, te jó ég! :D
Délután-este olyan 6:30 körül találkoztam Zuzanával és még két másik lánnyal és elmentünk egy szülinapi házibulira. Hozzáteszem nem is ismertem a szülinapost, de mint kiderült mi találkoztunk előző vasárnap, a halloweeni bulin. Nagyon jól éreztem magam, bár nem volt egy hej, de nagy parti. A tescos csirkés-májas cuccnak köszönhetően nem kockáztattam meg azt, hogy belevetem magam az éjszakában, majd legközelebb, ahogy ígértem nekik is. :)
VASÁRNAP:
’Randim’ volt egy svájci au-pair lánnyal, akivel nagyon jól éreztük magunkat. Majd még fogunk találkozni. Megmutattam neki Yorkot és nagyon szép időnk volt. Meglepően. Mármint volt, hogy egyetlen egy felhő sem volt az égen, és a Nap is sütött hát úúúúgy délután közepéig. Olyan szép York ősszel, íme néhány kép:
Ez pedig már a városban a Museum Garden:
HÉTFŐ:
Hétfőről csak a vasalás maradt meg. Közel két órán át vasaltam, szerintem. Gondolkozom, de tényleg csak ennyi volt, mert a nagymama még itt volt, anyuka is –tanult (mellesleg alig várom, hogy vége legyen a vizsgájának)- úgyhogy korán ágyba bújtam, mert nem éreztem magam olyan jól. De már minden okés, csak nagyon fáradt vagyok állandóan. :S
KEDD:
Kedden nagyon gondolkoztam azon, hogy kakóscsigát süssek, de annyi receptet találtam a neten, hogy elvetettem az ötletet. A bőség zavara… Szóval pénteken –holnap- fogom megsütni. Köszi Anyu a receptet! :) Remélem most nem fogom elrontani, úgy mint amikor Olaszországban voltam és olyan kőkemény lett, hogy ihaj.
Visszatérve a napomra, végül nem maradtam sütés nélkül. Ó, te jó ég, dehogy! Kiscsajjal sütöttünk Caramel Shortbread-et. Vagy valami ilyesmi a becses neve. Nagyon-nagyon finom lett, de szerintem eléggé drága süti amúgy, és nem is egy óra alatt készül el…
Másra nem nagyon emlékszem. Amúgy próbálom a gyerekeket tanítani –szánalmas, hogy nekem kell ezt megtanítanom nekik-, hogy ugyan ha már elvettél valahonnan valamit, akkor legyél olyan kedves visszarakni.
Jaj, a „legjobbat” majdnem elfelejtettem. Este tízkor a szokásos nehéz kérdés előtt állok: sorozat vagy alvás? Rendszerint utóbbit választom, de kedden a sorozat mellett döntöttem. Friday Night Lights-ba kezdtem bele újra, amit mindenkinek ajánlok. :) Ennyi volt a reklám, vissza a keddre. Kb. tizenöt perccel kezdés után csörög a telefonom. Mondom mi a…? Nézem, a kijelzőn az apuka neve áll. Felvettem, aminek az eredménye az lett, hogy fél óra múlva ki kellett nyitnom az ajtót neki, mert nem vitt kulcsot. Ehh… Nagyon remélem, hogy nem lesz ilyen többet, mert ez így nagyon nem pálya. Nem vagyok én portás! Mindenesetre nagyon sajnálta, minden mondata bocsánatkérés volt. Jól van mondom, nem gond, bemásztam a jó meleg –hehe, van ám fűtés!! – ágyikómba, majd hallom jön felfelé az apuka. Betér a fürdőmből nyíló kis raktárba, ahol a bőröndöket meg ezeket tartják, és mintha szerelt volna valamit. Mondtam is magamban, hogy fiam te is jókor állsz neki…
SZERDA:
Szerda-szerda… *agytekervények mozognak* Mission complete: Kezdeném a reggellel. Éppen csak lerakom a lábamat a család szintjére, az anyuka mondja, hogy nagyon sajnálja, hogy most mondja, de most derült ki, hogy nekem kell vinnem a kiscsávót suliba. Hm… király. Szóval azzal a fordulattal, amivel lebaktattam, mentem is vissza a szobámba készülődni, mert utána már ott maradtam a városban, ugyanis nekem nyelvsuli van szerdán, kérem szépen. Szóval reggel semmit sem csináltam a szokásosból. Az út vége felénél találkoztam egy cseh au-pairrel, akiről Zuzana (az előző au-pair) mesélt, hogy itt lakik 5 percre tőlem. Nagyon aranyos ő is, együtt jöttünk „haza”. Persze én leváltam egy sarkon és írtam Dórinak (au-pair, akivel együtt járok nyelvsuliba), hogy én már itt vagyok, és jöjjön hamarabb, ha tud. Húsz percet álldogáltam egymagamban, aztán csatlakozott hozzám Dóri. Elmentünk nyelvsuliba, ahol nem tudtam félretenni rossz érzéseimet a bolgár srác iránt ugyanis a non-verbális kommunikációm (csak, hogy használjak is valamit a két év tanulmányaiból :D) igencsak ellenséges volt irányában. A lényeg a lényeg, hogy túléltük.
”Itthon” minden rendben ment, addig míg a srác meg nem makacsolta magát, hogy márpedig ő nem fog fürdeni menni most, mert nézi a tévét. Mondom öcsém, húsz perce mondtam neked, hogy majd húsz perc múlva menned kell, és nem mellesleg le tudod állítani. Nem nagyon tetszett neki, én meg nem akartam tovább vitatkozni, így előhúztam az aduászt: akkor telefonálok a nőnek. Persze, hogy bejött – de azért nem akarom sokszor használni, mert akkor már nem lenne olyan hasznos, inkább próbálom magam elérni, mindenféle telefonhívás nélkül.
A kislányt ágybazavarni igazán nehéz feladat lett ezen a héten… De megoldom. :)
CSÜTÖRTÖK:
Hát az ma van, remélem még emlékszem a történtekre. :) Reggel minden okés volt, utána is :D Martinával –a takarító lány – találkoztam városban, sétálgattunk, vásárolgattunk, majd visszajöttem és megcsináltam a kislánynak és a barátnőjének a szendvicseket, elvittem a suliba, átadtam a stafétát a kislány barátnőjének az apukájának és ő viszi el őket fogalmam sincs, hogy hova…
És most itt ülök és írom a blogot és próbálok nem elaludni. :D
A hét elején elhatároztam, hogy jaj én nem fogok annyit enni ezentúl, és figyelni is fogok arra, hogy mit eszek, mozogni is fogok. Ahhaaaaa…. Ez így szép és jó, csakhogy ezen a héten nagyon sokat ettem, alig mozogtam, szóval lehet nem kéne ilyen elhatározásokat tennem. :D
Szép napokat,
Rita :)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése