Half term, Manchester és egyéb szépségek...

Sziasztok,
újra itt vagyok egy hét után. Így közel tíz óra alvás után, kipihenten és nem utolsó sorban egyes egyedüliként a házban megpróbálok egy kicsit összeszedettebben írni. :) *dobpergés*

PÉNTEK:
Az a tervem, hogy mindent szépen leírok hát igencsak füstbe szállt tekintve, hogy minden este hulla fáradtan zuhantam be az ágyba.
A gyerekek Londonban voltak az apukával, szóval nem volt sok dolgom. Szerintem csak „itthon” pihentem, mert őszintén nem emlékszem arra, hogy csináltam volna valami igazán megerőltetőt, vagy fantasztikusat. A lényeg este volt, mikor is pakoltam másnapra, juhúú. Ami meglepő, hogy nincsen nekik két normális hátizsákjuk, csak egy, amit az apuka stoppolt le London miatt. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy marad a kisméretű utazótáskám. Hozzáteszem éppen, hogy csak belefértem… :D
Ráadásként a gyerekek nem is jöttek haza, hanem még egy napot Londonban töltöttek. Helyettük a nagymama érkezett meg.
Jaj, eszembe jutott, hogy mit csináltam! :) Az NHS számot intéztem el végre, azaz beiratkoztam a körzeti orvoshoz. Éééés eltévedtem egy picit a kutyasétáltatás közben, így a fél órás –gyakorta húsz perces- kutyasétáltatás igencsak közelített az egy órához. – hozzáteszem ennyit az összeszedett írásról… :D

SZOMBAT:
Reggel tervbe vettem a hajmosást, és mikor lementem a szintemről, akkor realizálódott bennem, hogy hoppá: anyuka ajtaja csukva, bizonyára alszik, de persze a szobájában van a hajszárító. Éljen, éljen. Aztán eszembe jutott, hogy a kiscsajnak is van egy hajszárítója, így azt vettem kölcsön –még szerencse, hogy nem jöttek haza.
Egy kicsit a vonatúrtól: odafelé a WC mellett találtunk helyet, hát gyönyörű volt… :D Visszafelé persze nem ment közvetlen járat Yorkba –még Leedsbe sem-, ami enyhén szólva nevetséges. Ez kb. olyan, mintha Budapestről nem menne közvetlen járat sem Fehérvárra (Leeds) sem pedig Siófokra (York). Mindenesetre megérte a kerülőt, mert olyan szép tájakat láttunk, hogy elhatároztunk kirándulni fogunk szombaton, amiből nem lesz kb. semmi, de majd talán jövő héten…

Próbáltam lefényképezni, de nem sikerült. Nem adja át azt, amit mi láttunk...

Hogy meséljek valamit Manchesterről is, meglepődtem. Mármint azt hittem, hogy egy szürke várossal fogok találkozni, de ahogy a felirat is mondja –ami majdnem minden bolt oldalán fel van tüntetve- I LOVE MANCHESTER! :D.
Mivel a hostelbe csak kettő után mehettünk, ezért először eltömegközlekedtünk a Media City nevezetű körzetbe/kerületbe, ahol nyilvánvalóan sok médiával kapcsolatos épület volt, többek között a BBC. A fő állomásig – Manchester United Stadium –bekukkantottunk a War Museum –ba (Háborús Múzeum) is, ami mint előre sejthető volt nem valami jó alapozása egy vidám hétvégének - semmilyen napnak sem lényegében. Mindenesetre nagyon jól megcsinálták, az tény. Következő állomás a stadion volt, amit csak kívülről néztünk meg. Vissza tömegközlekedtünk ( :) ) a városba, majd pedig a szállásra. A recepciós csaj nagyon aranyos volt és a szállás is kiváló volt egy hostelhez képest –nem mintha lettem volna előtte hostelben, de voltak sztorik, amiket hallottam. Egy négy ágyas szobában voltunk hárman – nem megmondtam, hogy aranyos volt a recepciós csaj? ;) :D Azért hozzá kell tenni, a szobának megvoltak a khm… jellegzetességei:
- ad 1: tükör Nastja ágya fölött
- ad 2: a hatalmas ablak, ami az utcára nyílik és az emberek rendszeresen benéznek, majd meglepődnek, hogy valaki integet nekik. :D

Kicsit pihentünk, majd ismét meghódítottuk a várost, és ekkor szerettünk bele. De beszéljenek helyettem a képek:

A jobboldali épület a War Museum:

A nap lúzere! xD -persze, hogy az én cipőm :D

A fent említett tükör:

És az ablak:

Ezt a fotót nem hagyhattam ki! :D

Este visszamentünk a szállásra, majd Nastjával bevettük az éjszakát. Tünde nem volt jól, ezért a hostelben maradt. Jól éreztük magunkat, találkoztunk rengeteg emberrel, íme egy érdekes sztori: állok a sorban –WC- és megkérdeztem az előttem álló csajtól, hogy merre találhatunk még ingyenes klubbokat, mire elkezdte sorolni. Felvettem a megszokott álcát – mosolygás, bólogatás-, majd megköszöntem a segítségét, amiből nem nagyon vágtam le a klubbok földrajzi elhelyezkedését. Néhány másodpercre ismét felém fordul és a következőt mondja: tessék, adok egy kis parfümöt. Mindenféle beleegyezés nélkül spriccelte rám a túlontúl édes és erős illatű permetet –a szóismétlés elkerülése végett. ;) Namármost, én kedden este mostam hajat és még hajmosás után is éreztem azt a cuccot a hajamon!! Szerintem ennek a parfümnek a szlogenje igazán megérett a „míg a halál el nem választ” mondatra…
És egy szomorú bejelentés: elhagytam az esernyőmet, hüpp-hüpp. Másnap vettem azért egy másikat, mert itt sosem lehet tudni, ugyebár.

VASÁRNAP:
Bármennyire is mondtuk mi a drága, egyetlen Tünde barátnőnknek, hogy higgye el, az óraátállítás szombatról vasárnapra van, ő bizton állította, hogy bizony az vasárnap történik. Így történt, hogy egy órával előbb keltünk. Nem baj, mi azért szeretünk, Tündee! :D (L)
Amúgy Angliában tartózkodók, észrevettétek már, hogy a vasútállomásokon egy nyamvadt kuka sincsen?!?! – legalábbis Manchesterben és Yorkban…
Már meséltem a vonatútról, de a rengeteg emberről még nem. Hát annyian voltak, hogy az már felháborító. De persze volt helyünk, mert hát… ismertek. Pedig nem is én mentem elől! :)
Alig értem haza –másfél óra után- jött fel a kislány, hogy nem tudnék-e neki segíteni. Igazság szerint egy jó nagy adag alvást terveztem délutánra, de gondoltam nem halok bele, ha a két és fél óra helyett másfelet alszom. A segítség tárgya a töklámpások voltak. Élveztem, hogy részese lehettem ennek a tradíciónak amúgy. Kicsit elkapott az ünnepi láz. :) Nagyban ecsetelte, hogy majd ezután a nővel sütit fognak sütni. Namármost, ami igazán furcsa volt az a nagyi. Mármint én nagyon bírom, nagyon aranyos nő, de ő végig ott ült az asztal végén és olvasott. De rendes volt, mert próbálta megértetni a kislánnyal, hogy nagyon hálásnak kell lennie nekem, mert nekem ez a szabadnapom. Szóval aranyos, de mégis fura, hogy ő csak ott ült. Mármint mindjárt mondom a továbbiakat és megértitek. A nő aludt, szóval a sütit is nekem kellett megcsinálnom a kislánnyal. Ezért mondom, hogy fura, mert a nagyi is simán segíthetett volna neki. Éés vasárnap is jöttek már a beöltözött kisemberek és én nyitottam ajtót! ^^ Hétfőn este kivontam magam a forgalomból, szóval nem tudom jöttek-e, vagy sem.

Az egyik töklámpás így néz ki:

A süti meg így: (belül sötét szürke és zöld... :D)

Tehát az alvásból semmi nem lett, készülődnöm is kellett, mert meghívást kaptam egy halloweeni házibuliba, amin alig egy órát voltam csak, mert tényleg nagyon hulla fáradt voltam, alig ismertem valakit, és igencsak az eleje volt, és még nem indult be a buli igazán. Úgyhogy eljöttem, de nem is bánom, mert tényleg kellett az energia a következő hétre. Hozzáteszem nem öltöztem be semminek sem, mert megbeszéltük a svéd lánnyal, hogy nem öltözünk be –vagyis ő írta sms-ben. Aztán mikor találkoztunk, akkor látom, hogy ki van sminkelve de ilyen élőhalottnak kb. Visszamentünk a pubba, ahol a haverjával ült, és végül én is kaptam egy kicsi sminket, de nem készült róla fénykép.

HÉTFŐ:
Hétfőn a nőnek dolgoznia kellett, de a nagyi is itt volt. De akkor sem olyan, mintha nem lenne itt senki, mert nincs szívem sokszor a nagyit egyedül hagyni. De persze nem vele töltöm az időm nagy részét, de mégis… Hétfőn amúgy nem volt semmi extra. Kicsit tanultam, de kb. ennyi. Mint mondtam már, kivontam magam a forgalomból.

KEDD:
Kedd volt az a nap, aminek a végén már majdnem bőgtem. Jó felvezetés, mi? :D Szóval a kissrác ezen a héten még szüneten van, de a kislány már nincs. Ebédre a sráccal pizzát csináltunk, akkor tündéri volt, nem úgy mint reggel. Akkora hisztit levágtak, hogy csak na. Nagyival beszéltünk a viselkedésükről, és mondta hogy nem könnyű velük. Tehát ő is beismerte. Bár nekem még nem sokat hisztizett, de néha szokott, és akkor nagyon nehéz vele. Aztán mondtam neki, hogy akkor csinálok pizzát veled, ha utána elkísérsz a kutyasétáltatásra. Nem mintha lett volna választása, mert egyedül nem maradhat itt, a kutyát meg meg kell sétáltatnom és a nagyi már elment addigra, de így egyszerűbb volt.

Íme a pizzám:

Aztán délután elszúrtam. :S Mondtam neki kutyasétáltatásnál, hogy a forgalmas úton ne játsszon a labdával, és addig papoltam neki, hogy már nem is voltunk ott. Aztán visszafele megint, és mondtam is neki h köszi h figyelembe veszed a kérésem, stb… Máskor szigorúbbnak kell lennem, tudom. Amúgy ezt láttuk kutyasétáltatás közben:

Délután elmentünk a kislányért a sulijába, akkor mondtam, hogy vele is csinálhatunk pizzát, és te jó ég! Akkora, de akkora kupi volt utána, hogy beszarás! Háromnegyed órát takarítottam utána kb.! Mondtam is a kiscsajnak, hogy segítenie kell, csinált pár dolgot, aztán elment. De jobb is, mert amúgy csak még nagyobb rendetlenséget csinálna. Viszont a srác rögtön segített ebédnél takarítani.

SZERDA:
A nő nem ment dolgozni, csak be a városba tanulni, a kissrác egyik barátjánál volt, én nyelvsuliba voltam és a végére úgy elkapott a karácsonyi hangulat, hogy az nem igaz! Pedig még csak téma sem volt a karácsony! Csak ez az egész napi punnyadás, meleg, suli, kint hamar sötétedik… Amúgy gondolkoztam, hogy át kéne mennem a másik szintre –feljebb-, de úgy döntöttem, hogy nem. Mert itt is tanulok hasznos nyelvtant, max. majd rátanulok, vagy hozzátanulok vagy mi.
A kiscsaj megkérdezte, hogy süthetünk-e ma. Hát én legszívesebben rávágtam volna, hogy nem, de a felnőttek tipikus módszerével éltem: majd meglátjuk, hogy lesz-e időm, mert még sok a dolgom. Aztán végül sütöttünk, de kikötöttem, hogy csak akkor, ha nem csinál akkor kupit. Hát ez meg is valósult. Meg kell tanítanom, hogy hogyan csináljon minél kevesebb rendetlenséget maga után, de úgy gondolom, hogy meg fogja érni, ha x hónap múlva már nem kell annyit takarítanom utána.
Este hazajött a nő a kissráccal, mondom jaj de jó, akkor mehetek is kutyát sétáltatni, mert az így elmaradt. Mondom is neki, mire közli hogy várjak még tíz percet, amíg elugrik a boltba. Mint kiderült a kissrác is ment vele, de a kissrácért már jött egy másik barátja az anyukájával, hogy felvegyék és náluk töltse az éjszakát. Szóval égre-földre kerestük a kissrácot, futkorásztam fel-le ebben a hatalmas házban, persze hiába.
Aztán utána egyenest mentem ki kutyát sétáltatni, mert nagyon mérges lettem a nőre, hogy nem bír gondolkozni. Íme egy kép, hogy hol sétáltattam a kutyát. Valójában a képen eléggé ijesztő, de élőben nagyon szép volt. :)

Az idő amúgy meglepően szép, az idei október rekord volt, ami az időjárást illeti. Meghoztam a jó időt. :)

Szép napot,

Rita, aki karácsonyi hangulatban van…