Életjel...

Sziasztok!

A helyzet az, hogy nagyon fáradt vagyok –mint általában. :) De túlélem, valahogy, majd csak…

Tegnap fél öttől egészen ma egyig babysitteltem. Csak én voltam itt a gyerekekkel. Mondhatjuk, hogy minden jól ment. A kislánnyal. Ellenben a sráccal voltak problémák, mint azt gondoltam is. Először azon kezdett el hisztizni, hogy ő játszani akar a tévén, és mi nézzük fent a roppantúl érdekfeszítő Disney filmet – hozzáteszem, életem legpocsékabb filmjei között szerepel. Mondtam neki, hogy rendben, de várja meg, míg a húga befejezi a vacsoráját, ami nem több, mint két perc. Kibírhatatlan volt azalatt a két perc alatt. Erre ő is rájött, mert este elkezdte magától mutogatni, hogy merre és hogyan fognak elmenni Amerikába síelni. Mivel nem szokott így magától mesélni, ezért elkönyveltem ezt egy bocsánatkérésnek.

Reggel korán keltünk, mert a srácnak szombaton suli van. Aztán persze jött a hiszti, hogy ő bizony nem fog felvenni kabátot, mert nincsen hideg. Mondtam is neki, hogy dehogynem vesz fel kabátot, csakúgy mint sapkát (és hozzáteszem, ő magától hozta a kesztyűt). Egy öt perces vitát nyitott erről, de végül kabáttal távozott, éljen, éljen.

A kislánnyal filmet néztünk, palacsintát sütöttünk –tojás nélkül! :D – és kutyát sétáltattunk, mikor is megmutatta, hol akasztottak fel egy embert régen. Hát öhm, köszi. :D Mesélte a történetét, de nem nagyon voltam képes befogadni az útonálló történetét angolul, de azért megtettem minden tőlem telhetőt. :)

A nő még tegnap 12-t mondott, hogy addigra ér haza, de tudtam, hogy ebből nem lesz semmi, ezért Tündének háromnegyed egyet mondtam találkozásunk időpontjaként, végül pedig egykor jöttek haza. Tünde várt rám sajnos, és egy vásárlós napot tartottunk. Na jó, én csak egy pár zöld(!) elegánsos cipőt vettem, és új szavakat találtam ki, többek között a newj-t. (ejtsd.: nyúj) is. :D Jobb vagyok, mint Kazincy. :D

Most pedig várom, hogy ismét elmenjenek a szülők és ismét babysittelje egy pár óra erejéig… Éljen!

A szabadnapomat hétfőn magkaptam, amikor is moziban voltam, és megnéztem a „One for the money” c. filmet, ami a Stephanie Plum, a szingli fejvadász c. könyvön alapul. Mondanom sem kell, a könyv ezermilliószor jobb…

Ezt a dalt hallgatom hm…. kemény fél órája, és nagyon tetszik. Elnyúlok az ágyon, és bámulom a plafont, miközben az agyam kattog össze-vissza, ide-oda. Ajánlom figyelmetekbe:

Nos, én búcsúzom ezután az igazán érdekfeszítő bejegyzés után... :D