Pótlás...

Sziasztok!

Rég adtam magamról jelzést –leszámítva az előző nyúlfarknyi irományt-, és elnézéseteket kérem. Annyira becsülöm azokat, akik rendszeresen írnak blogot, naplót vagy valamit. Egyszerűen én túl lusta vagyok.

A helyzet a következő. Esélytelen elmesélni mindazt, ami történt velem az elmúlt két hónapban, ezért főként csak képekkel ábrázolom, és mesélek a mostani helyzetről.

Egy kis panaszáradat veszi kezdetét, szóval akit nem érdekel, az nyugodtan ugorja át, bár szerintem ez is hozzátartozik az au-pair élethez….

A helyzet az, hogy mondhatni a nővel hullámvölgyben vagyunk. Alapvetően rendes, csak annyira háklis mindenért, rendmániás, hogy hívhatnám Mónikának a nő helyett. Csak az a különbség, hogy ő elvár tőlem bizonyos dolgokat, és ő meg nem csinálja meg. Nem tudom, lehet, hogy csak én vagyok így, de ha én elvárok valamit mástól, azt magamtól is elvárom. Hogy mondjak egy példát erre, amit szerintem már meg is osztottam veletek, hogy elvárja, hogy este tip-top legyen a mosogató körül, egy edény se legyen ott. Hát jó, megcsinálom. De reggel, mikor lemegyek rendszeresen tele van a mosogató környéke edényekkel. Múltkor kiselőadást tartott arról, hogy ő elviseli, ha az edények ott vannak, de csak egy-két óráig, nem pedig egész éjszakára. Mondtam, hogy oké, értem, mert tényleg. De akkor ő miért nem rakja el maga után? Szerinte én nem vagyok fáradt este kilenckor már?

Beszéltem vele arról, hogy rendszeresen túlórázom, heti 3-5 órát, és hogy ugyebár beszéltük karácsony előtt, hogy ezt megbeszéljük karácsony után. Február elejéig halogattam ezt a beszélgetést, de egy nehéz hét után elegem volt, és eléálltam. Mire ő közölte, hogy nem igazán tud ezen mit beszélni, nem fog többet fizetni nekem, mert szerinte ez elég, és nem akarja, hogy túlórázzak, jobban be kell osztanom az időmet. Mondtam neki, hogy beosztom, mert 7-9ig megcsinálok minden dolgot, mármint a kutyával is akkor megyek sétálni, mikor a kislányt visszem az iskolába, akkor vasalok, mikor este a gyerekekre vigyázok. Mire ő eljött azzal, hogy igen, látja, hogy már reggel takarítgatok, és jobban beosztom az időmet, mint először, amikor csak ültem a konyhába és mobiloztam. Ja igen, az első héten, mert akkor nem volt meg a rutinom. Most már megvan. Mondtam is neki, de ő csak azt hajtogatta, hogy jobban be kell osztani az időmet, és például akkor kell vasalnom, amikor a gyerekekre vigyázom. Mondtam is neki, hogy de hát azt csinálom. Egyszerűen nem fogja fel, hogy nem amiatt túlórázok, mert takarítgatnom vagy éppen vasalnom kell, hanem mert a kölykeire kell vigyáznom.

Még egy utolsó panaszáradat a nővel kapcsolatban, amin már csak röhögök, mert mást nem lehet. Múltkor mondta, hogy a fürdőköpenyt nem jól vasaltam ki, mert ahol szétnyílik ott a belső felénél összegyűrődik az anyag és az úgy nem szép, nem tart. Nekem már az is furcsa volt, hogy a fürdőköpenyt vasaljam, de hát okés. Erre mit látok másnap? Az, amit kivasaltam, az ágyán van, összegyűrve…

Amúgy szinte minden héten kell vele beszélnem valamiről. Legutóbb – na jó, pár hete- az volt, hogy péntek du. mikor megjött kérdeztem, hogy kellek-e, a válasza egy nem volt. Feljöttem a szobámba, itt is maradtam egészen este kilencig, mikor a kislány felszólt nekem, hogy unatkozik, és legyek oly kedves és játsszak vele. Mondom nem ágyban kellene lenned? Nem, mert hétvége van, tehát 9.30kor van a takarodó – avagy akkor csörög a pizsi. :) Beszélgettünk végül, és úgy 9.30kor megérdeklődtem, hogy hol van a nő. A kislány válasza, hogy a nő elment. Kérdeztem a pasi felől is, de a válasz szintén egy elment volt. Sokkoltan állok a szoba közepén, és kérdezem, hogy akkor én vigyázok rátok? Gyorsan lementem az alagsorba, ahol a nagy tévé van és a családi élet kb. lecsekkolni, hogy tényleg én vagyok-e itt egyedül felnőtt. És én voltam! Olyan iszonyatosan mérges voltam, hogy csak na. Oké, nem terveztem, hogy megyek valahova este, de ha mentem volna? És mi az, hogy nem szólnak nekem, ha babysittelnem kell? Hihetetlen!

Panaszáradat úgy-ahogy lezárva. Lehet a továbbiakban még lesz egy-kettő, de nem vállalok felelősséget értük. :)

Amúgy szerencsés vagyok a gyerekekkel, főleg a kislánnyal. Tündéri még mindig, bár sokszor kell mély levegőt vennem. De a szerencsém oka, hogy nagyon sok mindenről tudunk beszélni. Mármint vannak au-pairek, akik mondják, hogy mindig ugyanazt a szókincset kell használni, de nekem nagy segítségemre van a kislány. Múltkori sétánk alkalmával az uszodába megpendítettük a hiányos testrésszel élő embereket. Természetesen frissen amputált lábú pasassal álmodtam aznap este, szóval kijelentettem a kislánynak, hogy többet erről nem beszélünk. Aki ismer, tudja, hogy mennyire rosszul érint a téma.

A nyelvsuli rendíthetetlenül megy tovább, és a tanár erősen sokkolt minket a vizsgákkal kapcsolatban. Jelenleg az írástól tartunk a legjobban. A helyzet úgy néz ki, hogy van kerek 100 percünk három fogalmazásra és tartozékaira. Hogy mit értek tartozékok alatt? Ó, nem egy piszkozatot – akarom mondani nem csak egy piszkozatot, hanem egy tervet is! Először meg kell tervezned, majd az első bekezdést leírod piszkozatban, és végül pedig a végleges szöveget. De! Mert az életben mindig van egy de... Nem írhatod ugyanazt le a tervben, piszkozatban és a végleges formátumban. Teszem azt, ha a tervben írok egy igét –varázsol-, a piszkozatban melléknevet –varázslatos-, a véglegesben pedig főnevet –varázslat. Na ez az, amit én nem fogok megvalósítani, mert ez nevetséges. Na mindegy, ez van, úgyis kell tanulnom, ugyanis 10 hét múlva emelt érettségizem angolból!!!

Megvannak a hazautazásom dátumai is. Íme:

Május 6. – Május 13.

Június 5. – Június 14.

Július 22. – végleg.

Januártól önkéntesként melózok a British Heart Foundationben, ami lényegében egy jótékonysági használtruha kereskedés. Mindezt azért, hogy gyakorlatot szerezzek, és még adni is fognak egy képesítést, hogy tudok a ruhákkal dolgozni. A munkakeresésben nem tettem túl nagy előrelépéseket, pedig kellene. Beadtam pár helyre az önéletrajzomat, most pedig várok. Ha más nincs, akkor majd megkérdezem a pasit, hogy az ő kávézójában lenne-e hely, de jobb szeretnék egyedül helytállni, és nem nekik dolgozni még ott is. Majd meglátjuk. Akkor íme a képek az elmúlt már hétről :

Nos, íme pár szilveszteri kép... a szilveszteremről annyit, hogy a vacsora nagyon jó volt. Család elment Dublinba, és Tündével, egy német és egy svéd lánnyal töltöttem. Vacsorát csináltunk és utána bementünk a városba... majd visszajöttünk :D Egy élmény volt... csak tessék vigyázni a csípős étel és az alkohol keverésével! :D
Ja igen, levágattam a hajam. :D

Clarával. Sajnos ő elment haza, de őt nagyon megszerettem. :(

Ez egyik nap történt. Na, ezzel most kisegítettem mindenkit, mi? :) Szóval kislányt kísértem el úszni, és a parkon keresztül jöttem haza. Láttam ezt a sok embert és nem tudtam mire vélni, szóval beálltam a sorba és megkérdeztem, hogy mi ez itt tulajdonképpen? A zárása az estének, hogy láttam a Jupitert és a négy holdját. Nagyon szééép! :)

Jött valami híres időjárás bemondó is....

Egy cseh lánnyal voltam egy múzeumban, ahol a kosztümös filmek ruhái voltak kiállítva. Íme a Colin Firth féle Büszkeség és balítélet kellékei és az én fáradt fejem :D

Beköszöntött ide is a tééééél :)

Természetesen aznap kellett felvennem a magassarkú csizmát... :D

Hó.... :D

Másnap a kutyasétáltatáskor:

Múlt héten -azt hiszem- bejártuk Tündével Scarborought. Nagyon tetszett a város, és a tenger, és nem utolsó sorban az időjárás. Nagyon jó nap volt, nekem ez volt az itt töltött eddigi legjobb nap. Bár az időjárást, noha tudtam, hogy jobb időnek KELL lennie, a busz úton nem tudtam elhinni, hogy valóra is válik az időjárás jelentés, noha bizakodtam. Úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék, fújt a szél, és bármerre néztünk, szürke felhőket láttunk. Azzal nyugtattam magam, hogy ez Anglia, ha időjárásról van szó, minden lehetséges. Mikor beértünk a városba, még mindig csúnya idő volt, esett is picit, miután elhagytuk a buszt. Megvettem kő kemény egy fontért az esernyőmet, és utána egy csepp sem esett. Nem is baj. :)
Jelentem, a busz olyan, mint mindenhol: büdös. :D
A nap vesztesége a sapkám és Tünde egyik fülbevalója volt. Hogy lehet elveszíteni egy spakát a buszon, még mindig nem tudom, mindenesetre megtettem. Eltűnt.
Este Tünde itt aludt, mert a család elvonult Londonba. Ja, hozzáteszem egész héten. :P Kivéve apukát, de ő utánuk ment pénteken.
Aztán a macska elkezdett szenvedni úgy, hogy még én is megsajnáltam, ami nagy szó, mert kutya párti vagyok. Tökre aggódtam érte, de mint kiderült csak tüzelt...

Szóval a képek :) :

Most ez így tetszik: