Én lenni au-pair :)

Sziasztok!

Hát kérem szépen au-pair leszek Yorkban! Igen, annál a családnál akiről az előző bejegyzésemet írtam. (Illetve kettővel ezelőttit.) :)

A lent említett b, opciót miszerint reménykedem, hogy nem engem választanak bizony csúfosan megcáfoltam, ugyanis úgy be voltam zsongva, hogy nagyon reméltem, hogy engem választanak. :D

De kezdem az elejétől:

1. Írtam nekik, hogy sajnálom, de augusztus nekem túl korai lenne, legkorábban szept. közepétől szeretnék menni és remélem megtalálják a számukra tökéletes au-pairt.

2. Erre válaszoltak csütörtökön, hogy nem probléma, tudnak várni szeptember közepéig, megoldható ha még szeretnék hozzájuk menni.

3. Felvettem a kapcsolatot pár au-pairrel, akik segítettek dönteni és adtak némi információt az én téves eszméimről, mint például a railcard északon nem érvényes. Szóval nagyon szépen köszönöm még egyszer Vivi, Niki, Angi és Tündi!!!!!! (L)

4. Írtam nekik pénteken, hogy nagyon szívesen mennék hozzájuk, de remélem nem probléma, hogy haza kellene jönnöm év közben pár napra az újraérettségizés miatt -éljen, éljen :/

5. Mivel még hétfőn nem írtak vissza kezdtem kicsit parázni, tekintve hogy 151-en jelölték be őket a honlapon. Mondom én már tényleg őket akarom és mi van akkor, ha nem engem választanak? Miért nem írnak? Szóval rájuk írtam, hogy ha van kedvük akkor Skype-olhatnánk.

6. Pár órán belül válaszolt az anyuka, hogy megpróbálja feltelepíteni és akkor este beszélünk. Namármost én eléggé beparáztam tekintve, hogy keddre megbeszéltem egy másik beszélgetést egy másik családdal, gondolván, hogy ők lesznek a fő próbám és én nem voltam felkészülve próba nélkül A beszélgetésre -nagy betűvel. De köszi a segítséget Marcsi és Éva!! :)

7. Felmentem Skype-ra és beszélgettünk, több mint egy órát!

A BESZÉLGETÉS / INTERJÚ:

Akikkel beszéltem, mindenki tudta, hogy ettől félek a legjobban, főként hogy nem tanultam angolt iskolapadban. Ráadásul a brit akcentusra sem szoktattam rá a fülemet. Igaz megnéztem a Bridget Jones naplóját angolul felirat nélkül és hiába láttam már vagy tizenötször és fújom kívülről a szöveget magyarul, alig értettem belőle valamit angolul! Nem valami nagy önbizalom-növelő manőver, az tény.

Még e-mailben közölte az anyuka, hogy csak ő lesz otthon, így csak vele tudok beszélgetni. Én ennek még örültem is, ugyanis a brit-gyerek-akcentustól egyenesen rettegek! :D Jó helyre megyek, mi? :D

Na szóval felhívott Skype-on és beszélgettünk. Az elejét kicsit begyakoroltam felkészülve sok eshetőségre, szóval az jobban ment. Ott kijelentette, hogy jó az angolom. Ekkor bizony elröhögtem magam, mert ezt erős túlzásnak éreztem / érzem. A lényeg az, hogy tudtam vele kommunikálni. Először ő kérdezgetett arról, hogy mennyit tudok Angliáról, ezen belül is hogy tisztában vagyok-e azzal, hogy itt eléggé esős az idő. Nem tudja, hogy Mo.-n milyen de itt eléggé esős. Bár, ahol ők laknak kevésbé esős, mint Anglia többi részén, de a lényeg, hogy ez nem a legmelegebb ország. Mondtam neki, hogy persze, tudom, de vhogy úgy érzem az angol eső más lesz, mint a magyar. Mikor megkérdezte, hogy miért, eléggé logikus választ adtam: azért, mert az külföldön van, nem pedig Mo.-n. :D Aztán beszélt picit a városról.

Következő téma a család volt. Beszéltem neki róla. :)

Aztán jött a suli, azt magyaráztam el és megállapítottuk, hogy a kintlét erősen segítő hatással lesz a vizsgámra. :D

Következett az au-pair előéletem. Meséltem neki Olaszországról. Ekkor már nem léteztek számomra igeidők, és az angolom egy merő borzalom volt, de ő kitartott. :)

Sportról is kérdezett, és továbbvitte arra, h kutyát kellene sétáltatnom. Mondtam neki, hogy dehogy gond, imádom a kutyákat és örülök, hogy ott van.

Következő téma a zene volt - köszi Kodály! :D Szóval a zenei sulit sikerült valahol hasznomra fordítanom. Kérdezett a kórusról és a hangszerekről, és hogy a kislány zongorázik és le kell ülni vele gyakorolni, mert úgy könnyebben lát hozzá. Mondtam, hogy sajnos pont nem zongoráztam de mondta, hogy legalább látja, hogy érdeklődök a zene iránt, így sokkal könnyebb lesz a kislánynak.

Aztáááán milyen téma is jött? Ja igen, én kérdezgettem arról, hogy használhatom-e az internetet, van-e takarodó, van-e vmi speciális szokásuk, vallásosak-e. És kérdeztem, hogy mikorra döntik el, hogy ki lesz az au-pairük. Erre mondta, hogy ők nagyon szeretnének engem, és hogy csak engem vettek fel skype-ra és nagyon tetszik nekik a profilom és, hogy bevallja azért is szeretne magyar au-pairt mert 4-5 éve volt nekik és ő nagyon jó volt. Mondtam is, hogy remélem én is olyan jó leszek. :) Mondta, hogy beszéljek az au-pairrel, aki most náluk van és utána döntsek és írjam meg, hogy mikor tudnék jönni. Meg még beszélt arról, hogy mit kellene csinálnom és alapból 25 óra per hét lenne a munkaidőm amiért 70 fontot fizetnének, de ha a takarítást is elvállalom akkor 35 óra körül lenne a munkaidőm, de azt elfelejtettem megkérdezni, hogy azért mennyit fizetnének. Mondta, hogy gondolkozzak rajta, hogy elvállalnám-e egyáltalán és végül abban állapodtunk meg, hogy majd meglátjuk, mikor kint leszek.

Szóóval kb. ennyi volt a beszélgetés és tökre aranyos volt! Írtam az au-pairnek, de azt írja ki a gmail, hogy nem jó a cím, és nem küldte el, de volt már rá példa, hogy elküldte. Biztos azért mondja ezt, mert ez egy cseh cím és... fogalmam sincs. Estig várok és max. írok a családnak, hogy vmiért nem működik a cím...

8.Nemsokára elkészítem az ütemtervet, hogy mit, mikor, hol, hogyan, meddig, mennyiért kell elintéznem. Mindenekelőtt a repjegyet kellene lefoglalnom...

És kezdetét veszi a procedúra, ollé! :D

(És az elmaradhatatlan zene, amit már lassan két teljes napja hallgatok:D)