2011. szeptember 27., kedd
Főzés, suli, ki is a főnök?
2011. szeptember 25., vasárnap
Szenvedésem hétvégéje...
Sziasztok!
Ne haragudjatok, de most nincs kedvem az ekezetekkel bajlodni. Eppen a Tescobol megyek 'haza' es hosszu az ut, gondoltam elkezdem addig irni a tegnapi napomat. Hu nem konnyu menni irni es netalantan az utra is figyelni h ne csapjanak el. Erre az eso is elkezdett esni..nehez dontes volt, de elovettem az esernyomet. Hol is tartottam? Ja igen. Ha nem jelentkeznek 2 hetig, akkor elutottek...
Komolyra forditva a szot elallt az eso...
Na de a tegnapi napom olyan Ritasan telt. Aki ismer az tudja h ez nem feltetlenul pozitiv jelzo... Mmint nektek lehet vicces de nekem nem volt az. Na jo nektek sem tul vicces most az egyszer...
Itt aludt a kislanny bnoje aki te jo eg olyan jolnevelt es kedves! Azert fontos az ittalvas mert reggel ra is kellett 'vigyaznom'. Az anyuka avagy ahogy szoktam emlegetni 'a nő' mondta h nyugodtan keszulodjek kozben nem kell veluk lennem. Hat oke. Ahhoz kepest kaptam par feladatot. Mondta h 10ig kell a hazban lennem. De persze en megjosoltam az aldott nagy tehetsegemmel h ez kozel sem 10 ora lesz. Sejtesem, akarom mondani joslatom beigazolodott, ugyanis 10:27kor allitott be. En mondom ez volt a legkisebb problemam hiaba beszeltem meg Tundevel 10:30ra a talalkozot. Felmerulhet benned h ugyan mi lehet annal nagyobb problema h elkesek hozza teszem nem kicsit? *dobperges* a hanyas feltakaritasa... („itthonról“) A vendég kiscsaj hányt és természetesen csak én voltam itthon „felnőtt” azaz csak én tudtam feltakarítani. Egy élmény volt. Persze a nő meg a házban hagyta a telefonját, szóval elérni őt nem lehetett, remek…
A lényeg a lényeg, hogy fél11kor olyan gyorsan húztam el a csíkot, amilyen gyorsan csak tudtam. Tünde írt, hogy a Car boot sale-en van, ami tőlünk egy jó 15 percnyire van. Hogy mi is az a Car boot sale? Gyakorlatilag bolhapiac. Tökre szép dolgokat láttunk!
Utána siettünk a vonatállomáshoz, ahol egy félig német félig orosz csajjal találkoztunk, szóval egész nap angolul beszéltem. Nyilván az elején nem sokat, de azért belejöttem a végére szerintem. Ettünk Fish and Chipset, amit sosem fogok megismételni azt hiszem… :D Du. találkoztunk még az előző au-pairrel, Zuzanaval, aki szintén találkozott még két barátnőjével, szóval a végén már egész sokan lettünk. Volt egy olasz csaj is és őt alig értettük! Komolyan! Tünde finoman megkérdezte, hogy mégis mióta van Yorkban és a várt válasszal ellentétben, ami a két hét lett volna, másfél évet mondott. Konkrétan bántotta a fülemet az akcentusa, brutális volt! Aranyos lány nem arról van szó, csak azért eléggé durva h nem ragadt rá vmi normális kiejtés másfél év alatt.
Este babysittelés, ami nem volt nagy feladat, mert csak a kislányra kellett vigyáznom. Beültünk a tv elé és megnéztük az X Factort, azután pedig ágyba parancsoltam. :) Nem volt semmi gond egészen addig, míg a kutya el nem kezdett ugrálni az ajtónak, ami zörgött mint egy… hülyeleány :D és akkora zajt csapott!! Ugatott is végül, mondom ilyen nincs. Kiengedtem, de az sem volt jó neki, 30 percig bírta. És így ment ez végig, hol kint, hol bent. Írtam a nőnek egy sms-t, de semmi reagálás, mondom remek. Olyan éjfél fele jöttek meg és én akkor már kemény 2 órája szenvedtem a kutyával. Akkor már olyan fáradt voltam, hogy elbőgtem magam (persze az ágyban). Aztán persze megbeszéltük Tündével, hogy ír egy SMS-t 9 körül, ha bejön a városba. Nos, a T-Mobile volt kedves és hat óra körül megajándékozott egy SMS-sel, amire persze azt hittem, hogy Tünde az. Szenvedtem egy sort, nem nagyon tudtam visszaaludni, ezért néztem sorozatot, megint csak szenvedtem és végül elmentem a Tescoba. Ahol lefényképezhettem a nap képét, íme:

Húúú, tegnap láttam egy akkora pókot, mint a tenyerem. Nem túlzok, egy nagyon súlyosan elhízott kaszáspóknak hatott a lénye… :S
És az elmaradhatatlan zene, legyen most ez:
2011. szeptember 24., szombat
Néhány probléma...
Ezt a bejegyzést is napok alatt írtam meg jelen esetben a telómon mikor volt 1-2 szabad percem, szóval ezek ilyen kis szösszenetek. :)
Csütörtök:
Hali!Most itt ülök és várom h a kiscsaj végezzen,gondoltam addig elkezdem leírni,ami ma történt, akarom mondani a napokban. Kezdek hozzászokni a dolgokhoz,belerázódni ha úgy tetszik. És márpedig tetszik de van egy két dolog ami nem annyira. Hogy mondjak egyet a
Amúgy nem történt semmi extra, nem mentem sehová inkább pihentem.=)
Jaj, majdnem elfelejtettem, hogy ma volt az első veszekedés a gyerekek között, aminek én is részese lehettem. Igazán megtisztelő... De megoldottam *csíz* :D
Péntek:
Új nap,új reggel. Csak azt nem értem h nekem miért kell lent lennem 7re. Mármint vegyük a mai reggelt. Lent vagyok 7re, senki nincs lent. A gyerekeknek kellene reggelit csinálnom de a srác majdnem mindig müzlit eszik a csaj nutellás toastot amit megcsinál magának. Minek kellek ide reggel?! Azt értem, h mikor mindenki elmegy reggel csak a kiscsaj nem, akkor miért kell itt lennem, de a korábbinál fogalmam sincs.
Tervezem h talán ma bemegyek városba és kerítek vmi csokikészletet.:)Bár ma az idő nem túl szép,de legalább nem esik -még...
Be is mentem a városba, vettem sok-sok csokit és a végén el is kapott az eső, de lusta voltam elővenni az esernyőmet :P :D





2011. szeptember 20., kedd
Eleje...
Sziasztok!
(Tegnap kezdtem el ezt megírni.)
Tegnap elmaradt a bejegyzés, és azt most meg szeretném ígérni, hogy nem lesz minden nap bejegyzés. Hát már most, a du. végén alig élek. Jól van, mondjuk bevállaltam a takarítást egy hónap próbaidő erejéig de öcsém, ez fárasztó. A lábam totál ki van az egész napos álldogálástól, a három emeletes lépcsőzésről nem is beszélve.
De a panaszkodást abbahagyva, kezdem is a tegnappal, illetve még az előttivel.
Tegnapelőtt ott hagytam abba, hogy nem is tudom pontosan. :) Szóval reggel lementem és csak a kislány volt ott. Próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de a válaszai a hatszázadik kérdésem után is az igen-nem-nem tudom-ra terjedtek ki. Ezt megelégelve feljöttem a szobámba, majd később bejött az anyuka és beszélgettünk erről-arról, de inkább csak a melóról. A nap gyorsan eltelt, tekintve hogy délután sokat aludtam.
Akkor a vasárnap:
Tudtommal tíz órakor, gyakorlatilag benéztem mert 10:30-kor találkoztam volna egy magyar au-pairrel, Tündével. De szerencsére már hamarabb ott volt. Jól megörültünk egymásnak és bevettük a várost. De beszéljenek helyettem a képek. :) Csak annyit hozzáfűznék, hogy nagyon jól éreztem magam, és sokat hülyültünk. Ezt bizonyíthatja, hogy a korlátra bilétát mondtam!!! És a szeretem a répát nyersen helyett szeretem a répát versenyt mondtam!! :D
Ja, a városban végignéztünk egy utcai művész showt és tökre jó volt. :)






Ma pedig hm, sokat takarítottam, kb. ennyi volt a program. Tudom, ez nem valami sok, de több mint a semmi a mai napomról. :)
Holnapi programom elviszem kislányt suliba, csinálok egy kis könnyű takarítást –minden nap- és du. a lányért megyek, majd főzünk valamit. – ami a mai programom volt eddig, mert időközben ezt a Wordben írtam. Hát én nagyon fáradt vagyok de tényleg. Ehhez a könnyű takarításhoz is hozzá kell szoknom még…Lehet le is dőlök egy órácskára.
Bye! :)
Ui.: A net szörnyen lassú, ha nem is a takarítástól, akkor ettől fogok meghalni :D
U-Ui.: A képek nem adják vissza azt, am itt van. :(
2011. szeptember 17., szombat
New in York ;)
Hú, hát megérkeztem. Nehezen, de megérkeztem. :) De kezdem az elején:
- A készülődés:
Öhm, nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat, de most eléggé azt tettem, tekintve, hogy a pakolás negyedét péntekre hagytam.
Beszereztem egy új mobilt is, de az is rém bonyodalmas volt. De a lényeg, hogy megvan. :)
- A reptér:
18:50-kor indult volna a gépem, és már öt órára kint voltunk. (Köszi, hogy kikísértetek! :) )De az öröm kb. addig tartott –már ha volt öröm egyáltalán :D -, amíg meg nem láttam a járatom mellett, hogy Várható idő: 20:55. Namármost én amiatt is izgultam, hogy elérem-e a 22:22-es vonatot, amire megvolt a jegyem, ha a 18:50-essel megyek, de hát így nyilván nem. Szóval marasd az imádkozás, hogy elérjem a 00:38-ast.
- A repülés:
A pilóta hangja nagyon jóó volt, de tényleg! :) Amúgy sima út volt (leszámítva a késést és hogy a lépcsőt sem igen akarták megtalálni), és mikor kinéztem az ablakon, nem is volt tériszonyom. :P Rágóztam ezerrel és a fülem nem is dugult be, éljen! De a landolás után annyira izgultam, hogy remegtem –feltehetően a hideg légkondi is belejátszott- és ollllllyan rosszul voltam, hogy azt hittem kidobom a taccsot. De erőt vettem magamon és I am a hero, szóval nem volt gond.
Ja és aki ismer, azoknak news: majdnem én voltam az utolsó, aki felszállt!! :O Vagyis a két buszból én szálltam fel legutoljára a gépre. Csak utánam még jöttek a késők.
- A vonat:
Hát mit mondjak, elértem. Még volt majdnem háromnegyed órám. A jegy miatt nagyon féltem, de kb. addig jutottam, hogy „Nos van ez a jegyem, és a gépem késett…” és rögtön elvette, szavamba vágott, hogy Oké, nem probléma áttesszük. Mondom de jó. Emiatt aggódtam.
Végül két magyarral utaztam a vonaton és kaptam naprakész infókat Yorkról és csak dicsérték. Aranyosak voltak nagyon. :)
- A „hazaút”:
Írta az anyuka, hogy hívjam fel az apukát 10 perccel Yorkba érkezésem előtt. Hát mondom pont tudni fogom, hogy mikor kell hívni… hát persze. De a magyarok mondták h mikor lesz ez a tíz perces határidő. :D A lényeg, hogy inkább írtam egy sms-t, de nem volt az apuka az állomáson, ezért felhívtam. Nem hallotta meg az SMS-t, ami nem is gond, mert a magyarok ott voltak velem. Beálltam a sorba vártam velük a taxit, hát nem betalál egy részeg srác? Ott áll a taxisorban bűzölögve beszél vmit, de senki sem érti. Aztán a magyar srác mondta neki, hogy menjen be elénk, erre ő úgy döntött, hogy gyalog megy. Hát jól van, fiam, menjél.
Szóval jött a apuka ilyen hatalmas kocsival –hatalmas alatt hatalmasat értek!- és „hazahozott”. Hát gyerekek, York egy gyönyörű hely! A házuk hát khm…. nem putri, a szobám pedig egy Jane Austen regényből lépett elő. Gyönyörű!
Tekintettel. Hogy 02:45-re értem Yorkba, csak az apukával találkoztam eddig. Most 08:08 van –Wordben írom- és olyan kilenc körül ráveszem magamat, hogy lemenjek, mert mégis csak.
- Ó, és az örök kérdés: Mi az, amit otthon hagytam?
Hát a papucsomat és a headsetet. Nem olyan vészes, lehetett volna rosszabb is… Reméljük más nem derül ki…
Ui.: Aki nem tudja, hát elmondom, hogy kérem szépen itt HIDEG van! A WC-ülőkén befagy a seggem!! :D De legalább olyan dunyhatakaróm van, amit sztem a Mount Everestre visznek magukkal az emberek.
(Ezt tegnap és ma reggel írtam, a mai napomat majd holnap töltöm fel nagy valószínűséggel. És most irány Pocahontast nézni! :) )
És végezetül az ébresztőmmel búcsúzom:) :